Ancient Chinese Series - kínai sorozatokról

Nem igazán voltam régen sem sorozat néző, most sem vagyok az. -  csak ha néha rám jön, de ahhoz megfelelő sorozat kell, kicsit érdekes ízlésem van XD - 
Bár néha találkozom olyan sorozat ajánlóval, ami megfog és azt mondom, hogy nekem azt látnom kell! - max ha nem tetszik nem nézem meg -
Kelet imádatomból kifolyólag ezek jó ideje már csak japán, kínai sorozatok nagyrészt. Közbe becsúszik egy koreai és taiwani is. XD - eddig szigorúan csak 1-1 darab -
Már nem is tudom, hogy kezdtem el ilyen sorozatokat nézni... azt hiszem, ahogy a japán utazásunkra készültünk és beszélgettünk mindenféle témáról, színészekről is, aztán nézelődtem neten és láttam egy fotót Kazuki Kitamuráról, ahol egész dögös szamuráj volt. :)

Meg akartam tudni, vajon honnét az a fotó? Aztán megtaláltam, hogy egy japán dorama, azaz ez pontosan taiga dráma sorozat egyik főszereplője azon a képen.
Addig egyet se láttam és nem is vonzott túlzottan, hogy keleti sorozatot nézzek. Ez, amiről szó volt, a Tenchijin, egy szamurájos, történelmi dráma. - ezt hívják a japánok taiga drámának - 
No, ebbe kezdtem bele és nem volt rossz! Kazuki Kitamura szimpatikus lett, így megnéztem, hogy még vajon miben szerepelt, milyen filmjei, sorozatai vannak. Aztán innentől egyéb kedvenc színészek és sorozatok. :)
A kínai sorozatokat cseppet később kezdtem el nézni, igazából még csak egyet láttam végig, meg van pár, amit elkezdtem nézni. - amikor épp van hozzá kedvem, meg időm -
Arra rájöttem, hogy nekem a kínai sorozatok azt hiszem jobban bejönnek, mint a japánok, bár azok is különlegesek szerintem. - legalábbis a sima magyar meg egyéb külföldi nemzetiségű sorozatokhoz szokott embernek a japán és kínai eléggé szokatlan lehet -

Kínai sorozatokból főként a wuxia és kaland, fantasy sorozatok tetszenek. Hú, meg ki ne hagyjam a shaolinos sorozatokat! :)

Legtöbb fantasy sorozat kedvencem, vagy ami videó, ajánló alapján tetszik, az ezen az oldalon megtalálható:
http://www.ancientchinese.net/

Itt van sorozat lista, galéria, videók, ismertetők, blog, fórum, meg amit az ember akar. Nagyon jól összefoglalja ezeket a sorozatokat. Lehet bőven keresgélni, nézelődni!

Két sorozatot emelnék ki, amit teljesen biztosan meg fogok nézni:

Strange Hero Yi Zhi Mei

 Chinese Paladin 3

Ha valaki kedvet kapott hozzá a videó láttán, hajrá! :)

Japán ősz

Egy kis képes szösszenet:

Itt az ősz!
Az őszi színekről eszembe jutott, hogy mikor Kanazawában jártunk, láttunk egy nagyon érdekes fát.
A lombkoronája az összes évszak színeiben pompázott, nagyon szép volt és különleges:

 

Ugyanezen fa egy másik fotóról:

A japán tetoválás története

A japán fametszetek főbb irányvonalai kétségkívül hatással voltak a szigetországban kívánatossá vált tetoválások motívumrendszerének kialakulására is. Annál is inkább, mivel a japán tetoválások legkorábbi elterjedése és a fadúcos nyomatok megjelenése közel ugyanarra az időpontra tehető. Amit ma japán tetoválásnak hívunk, az a feljegyzések alapján az 1600 és 1868 közötti Edo korszak terméke.

Korábban a japán elit ősi kínai mintára a tetoválást barbár, vad szokásnak tartotta, vagy büntetés és megbélyegzés céljából alkalmazta. Persze a vezető réteg negatív hozzáállása a már említett Edo- korszakban sem igen változott, és ebben az időszakban a tetoválást már szigorúan bűntették is. Az ekkor hatalmon lévő Tokugawa-rezsim ugyanis kifejezetten konzervatív politikát folytatott. Filozófiai eszméit, a konfuciánusi gondolatokra építette s mivel ez tiltotta a tetoválást, a japán katonai kormány ezen eszmék átvételével ugyanazon alapelvek mellett tette le a voksát. Ezekben az években annyira komolyan gondolták a tetoválás és a bűnözés elválaszthatatlanul összekapcsolódó voltát, hogy kimondták fölötte az ítéletet, mely szerint „szétzúzza a közmorált” és így rövid úton be is tiltották a bőrrajzokat.

Hogyan lehetett mégis ez a korszak a japán tetoválás bölcsője? A válasz talán éppen ennek a népnek a múltjában keresendő, mert ahogy az évszázadok során számtalan alkalommal bizonyosságát adták kivételes lelki tartásuknak, a szóban forgó tilalmak esetében is képesek voltak saját kormányuk akaratával szembehelyezkedni.

Persze itt nem az elithez tartozó társadalmi rétegekről beszélünk. A tetoválás ezekben az időkben főként plebejus gyakorlattá vált, olyanok alkalmazták és használták, akik a perifériára szorulva, egyfajta ellenállásként viselték magukon, nemtetszésüket fejezve ki a Tokugawa-rezsimmel szemben. Ezek mellett fontos érv volt a társadalom kiváltságaitól elidegenített, kegyvesztett harcosok maradék büszkeségének a megőrzése is, mely ezekben az esetekben méretes tetoválások formájában fejezhette ki mindazt, amit a harcos elért, véghezvitt élete során, de amiről ugyanakkor le is kellett mondania. Ez a bőrébe vitt mintákból mindenki számára nyilvánvalóan kiderült.

Nyomon követhető, ahogy az idő múlásával az egyszerű pontjelölésektől elindulva a gyakran csupán írásjelekből álló, vagy egyszerű képi tartalommal bíró jelzéseken át fokozatosan eljutunk a teljes testet betöltő figurális ábrákat megjelenítő, műalkotásszerű tetoválásokig.

A fejlődési folyamat megértéséhez magyarázataként meg kell említenünk, hogy az évszázados tiltásokból fakadóan a japán elit és az átlag társadalmi rétegek számára a tetoválás sosem volt választható alternatíva, inkább szigorú tabuként testesítette meg a tilos fogalmát. Ezért bizonyos idő után, ahogy a művészeti ág mindinkább virágzásnak indult, a tetoválás mellett döntők körében nem volt már igazán kulcskérdés a diszkrét, elrejthető minták választása, mert aki tetováltatott magára, az önként lépett át egy képzeletbeli vonalat és ezen a határon túl alapjában véve már lényegtelen volt, hogy egy aprócska pillangó vagy egy bonyolult egész testet betöltő tetoválás kerül-e a bőrére.

Ennek köszönhető, hogy a XVIII. századtól Japánban a tetoválás fejlődése egyre inkább a teljes testre kiterjedő, képekben gazdag tetoválások felé mozdult el.

Érdekes momentum, hogy a japán tetoválás fejlődése szorosan kapcsolódik egy kínai irodalmi műhöz, név szerint a Shui-hu Chuanhoz. Ez egy banda történetét meséli el, akik szembe szálltak a korrupt kormánnyal és a társaság valamennyi tagja tetoválva volt. Ez a könyv a XVIII. században jutott el Japánba és érthetetlen módon a Tokugawa-cenzorok nem tiltották be a művet. Japán nyelvre fordítva 1727-ben jelent meg az első tíz kötet, majd a következő tízet 1759-ben adták ki Shuikoden címmel. A kiadványokban szereplő fametszeteken látható tetoválások hatást gyakoroltak a korabeli bőrrajzok kinézetére, annál is inkább, mivel a nyomatokat illusztráló mesterek gyakran maguk is tetováltak. A mai japán tetoválások képi megjelenítési stílusa ezeknek a művészeknek és legfőképpen Kuniyoshi munkáinak a hatását viselik magukon.

Az Edo-korszak tilalmakkal teli világában érdekes, elfogadott kuriózumnak számított a tűzoltók körében elterjedt tetoválási láz. Az ő munkájuk, az említett Shuikoden-regény szereplőinek hősies tetteihez hasonlított, hiszen az Edo és Osaka városokban álló házak fából épültek és könnyen lángra kaptak, így a tűzvész gyakori jelenség volt.

Egy másik jellegzetes társaság, akiket nem hagyhatunk figyelmen kívül, a jakuza fogalomkörébe tartozó vándor szerencsejátékosokból álló csoport, őket már a kezdetektől a bátor, vagány viselkedés, a törvényekkel való szembenállás és a tetoválások jellemezték. Manapság ha jakuzákról beszélünk, valami sötét, titkos és veszélyes társaság sejlik fel bennünk, amit képzeletünk szorosan összekapcsol az olasz vagy amerikai maffiával. Persze ez a kapcsolat nem a véletlen műve és nem is csupán élénk fantáziánk szüleménye, de a számtalan bandaháborúnál és brutális gyilkosságnál, mely az évszázadok során a számlájukra írható, minket mégis jobban érdekelnek a tetoválásaik.

Ez a csoport régen és ma is önmagában testesíti meg a tetoválás ideálját. A tetoválás fájdalmas, így bizonyítéka a bátorságnak. A tetoválás tartós, így bizonyítéka az egész életen át tartó hűségnek a klán felé. A tetoválás illegális, ezért egész életre szólóan törvényen kívülivé teszi viselőjét.

1867-ben az utolsó Tokugawa-shogun lemondott, a tetoválás elleni törvényeket újraszabályozták és ezekben az időkben a tetoválóművészek engedélyt kaptak, hogy nyugati embereket tetováljanak, de japánokat továbbra sem volt szabad.

A legnagyobb tetoválómesterek kikötőkben alapítottak üzleteket és a külföldi tengerészek egzotikus minták iránti vágyát kielégítve virágzó szalonokat működtettek. A tetoválók persze ezután sem hazudtolták meg japán lényüket és a tiltó törvények ellenére illegálisan továbbra is tetoválták honfitársaikat. Azonban az alkalmazott kézi technikák és a választható témák a XIX. század közepétől már szinte változatlanok maradtak.

Cikk: Tattoo magazin, 2007. októberi szám

Klip: Fearless

Jay Chou - Fearless

Számomra egész különleges dal, azaz a Fearless című film betétdala, amit a stáblista alatt lehet hallani.
Először találkoztam ezzel a zenei stílussal, amit Jay Chou képvisel. Mikor láttam a filmet, kicsit meghökkenve hallgattam a végén ezt a zenét, mert a tradicionális kínai zenét a modern nyugati pop-rock, rap, hip-hop elemekkel ötvözni, hááát.... első hallásra elég meredek. XD Harmadik hallgatásra már tetszett, mostanra egyik kedvenc taiwan-i előadóm lett az úriember. :) Egyéb dalokat is hallgattam tőle és azt kell mondjam, eléggé színes egyéniség.
Még annyit annak, aki megpróbálkozik a dal meghallgatásával, hogy magas, opera hangon is énekel benne. Aki tudja, milyen egy kínai férfi opera hang, annak nem lesz furcsa, viszont aki nem tudja, miről beszélek: én előre szóltam! XD

Jet Li csak annyit szólt ahhoz, hogy Chou fogja a film betétdalát énekelni: " Gyorsabban rappel, mint ahogy az én öklöm üt!"

Fearless & Hero

Két nagy kedvenc film, ami számomra alap darabnak számít. - Persze nem mindenki lelkesedik a keleti filmekért, és nem is mindenki érti meg őket, így réteg filmeknek mondhatóak sajnos. -

Idézet a Hero c. film kapcsán:

„A kardforgatás első eredménye: a kard és gazdájának eggyé válása. Ha ez az egység megvan, akkor egy fűszál is lehet fegyver!
A második eredmény: amikor a kard a gazdája szívében létezik és független a kéztől. Akár száz lépésről is meg lehet ütni az ellenséget, puszta kézzel!
A kardforgatás végső eszménye: a kard hiánya, mind a kézben, mind a szívben! A kardforgató békéje a világgal. Megfogadja, hogy nem öl, és békét hoz az embereknek.”



Idézet a Fearless c. film kapcsán: 

"A wushunak több szintje van. Az első szint a fizikai kontaktus. Használd fel a fizikai képességeidet az ellenséggel szemben. A második szint: használd fel a tudásod, a nyelvi ismereteid, a stratégiád, mindent, amit csak tudsz, hogy elkerüld a fizikai kontaktust az ellenféllel. A harmadik: használd a tiszteletet, a hitet, a szeretetet, mutasd meg mindezt az ellenségednek. Győzd meg az ellenséged, hogy legyen inkább a barátod." - Jet Li -

Egy japán zeneszerző: Sawano Hiroyuki

Kettő kedvenc japán zeneszerzőm közül ő az egyik.

Sawano Hiroyuki 1980-ban született, Tokyo-ban. Tehát fiatal generációs zeneszerző, sőt, annyira, hogy még nálam is fiatalabb. XD
Nem tudom pontosan, de valószínűsítem, hogy hazájában keresett és az egyik legismertebb lehet, mert hosszú a mozik, tvsorozatok és animék listája, amik zenéjét ő szerezte.
Egyet kiemelnék, mert anno a sorozat miatt ismertem meg: Iryu Team Medical Dragon. Ez egy három évados, orvosos japán sorozat. Jó néhány közül az egyik, ami nagy kedvencem lett.

Ennek a sorozatnak az egyik zenéje:

Sokféle zenét komponál, a lassútól az egész rockosig, az elektromos zenétől a teljesen hagyományos szimfónikusig. Ezeket nem egyszer nagyszerűen ötvözi, amitől kapnak egy jellegzetes, Hiroyukis hangzást.
Nekem nagyon megtetszett a zenei világa, különlegesnek tartom és egyedinek. Nagyon kevés instrumentális zenét hallgatok, mert nem igazán a műfajom, az ő zenéi az egyik nagy kivétel nálam.
Véleményem szerint megérinti a lelket, amit képes művelni a hangokkal, jól bemutat érzelmeket, szinte beszélnek a zenéi, még ha nincs is bennük ének.

Ez egy filmtrailer alá is bőven megállná a helyét:

Akinek a két ajánlatom tetszett, azt hiszem több zenét is fog tőle hallgatni. :)