Védelem az új évre: shimekazari, és kadomatsu

 

Barátnőm, Hijikata hozott Japánból újévi díszeket, amiket ott szokás mindig új év kezdetén kitenni a házakban, szentélyekben. Mivel ezt sokan nem ismerik, feltettem a blogomra róluk képeket.

 

 

Újévkor Japánban az ajtóra szalmából készült díszt (shimekazari) szokás kitenni. A shimekazari-ban található szalma abból a szalmából eredeztethető, amiből kötelet fonnak a szentélyeknél (shimenawa) és szent területet jelöl, védelmez az ártó szellemektől. Így a shimekazari funkciója is az, hogy az adott házat megvédje a rossztól. 

 

Általában különféle szerencsét hozó szimbólumokkal díszítik, mint pl itt a daru madár (tsuru), mely a jószerencse és a hosszú élet szimbóluma. A díszeken van egy írásjegyekkel (kanji) írt szöveg is, mint pl ebben az esetben a 謹賀新年 (Boldog Új Évet) és a 厄除け家内安全 (védelem a gonosz/balszerencse ellen, béke és jólét a családnak).

 

A harmadik képen két hasonló, bambuszos dísz látható, ez a kadomatsu, melyet a házak bejáratának jobb és bal oldalára szoktak helyezni. Különféle méretekben az egészen óriásitól az egészen apróig kapható. A bambusz és a fenyő a hosszú élet szimbóluma, míg a szilvavirág az évszakok váltakozását szimbolizálja. A felirata 迎春 (Újévi üdvözlés).

A kadomatsu mögötti függő díszen van egy zöld anyagba csomagolt piros fejű állat, ez egy shishi, vagyis egy oroszlán. Újévkor van olyan szentély, ahol ilyen oroszlán maszkban táncolnak. A shishi-nek védelmi funkciót tulajdonítanak, megóv az ártó szellemektől és a siker és jólét szimbóluma. A szentélyek bejáratánál is szoktak lenni ilyen oroszlán szobrok, illetve cserépből készült változatuk fellelhető háztetőkön is.

 

 - leírás: Hijikata, képek sajátok -

Nyuszifül csomagolás furoshikivel

 

Gondoltam, mivel itt a  nyuszis ünnep, egy Japánból származó technikát mutatok be. Ezzel a húsvéti ajándékokat, csokikat, tojást, és miegymást be lehet csomagolni, és még környezetbarát is. 

 

 

A furoshikiről annyit nagyon röviden, hogy ez egy négyzet alakú kendő, nagy általánosságban 50X50 centis méretben kapható. - nekem 48X48-as van - De léteznek ennél nagyobbak, a méretesebb dolgok bebugyolálásához, becsomagolásához. Kapható eredeti, nagyon szép japán mintás anyagokból, de bármilyen más kendő is megteszi, ha ezt a csomagolási technikát akarjuk alkalmazni.

A furoshikiről hosszabban nem írnék, van róla egy nagyon jó cikk, hogy pontosan régen mire használták, és egyéb hasznos infók: ITT

 

 

A nyuszifül csomagolás pár pillanat alatt készen van, újdonság lehet a gyerekek, unokák húsvéti csomagjának elkészítésekor is akár. :) Vagy a húsvéti asztal dísze lehet egy kis becsomagolt nasi.

Az elkészítését megtaláljátok: ITT

 

Aki pedig eredeti, japán furoshiki kendőt szeretne vásárolni, azt be tudja szerezni idehaza: ITT

 

Hagyományos japán kézzel készült tárgyak

 

Mindig is jobban szerettem a kézzel készült dolgokat...
Mindegy, miről van szó. Legyen az egy bútor, használati eszköz, valamilyen dísztárgy stb.

Japánban rengeteg tipikusan ott kapható, hagyományos dolgot készítenek mesteremberek.
Néha nézegetek olyan videókat youtube-on, ahol azt mutatják be, hogy készülnek egyes tárgyak.
Nagyon érdekes látni, hogyan dolgozzák fel a különféle alapanyagokat, milyen technikákat, eszközöket használnak fel közben.

Egyik kedvencem, ahogy a papírlámpások készülnek Gifu-ban:

52 rövid,  3-5 perc körüli videóból készült lista a különféle kézzel készült dolgokról: ITT

A teljesség igénye nélkül a linkelt listán szerepel, hogy készül a: papírlámpás, arany fólia, réz edény, intarziás doboz, lakkozott tárgyak, kézzel festett szövet, kézi szövésű öv, legyező, stb.

 

Szerintem akár mindet érdemes megnézni. Legalább az embernek legyen fogalma, hogy készülnek azok a dolgok, amit esetleg mi már csak készen látunk. Ismerjük meg mennyi munkafolyamatot igényel, amíg egy-egy tárgy elkészül.
Mindig nagy tisztelettel gondoltam a mesteremberekre, mert kézzel elkészíteni valamit, az a legnagyobb munka. Sajnos rengetegen csak azt látják a kézzel készült dolgokat nézve, hogy horror ára van, és ezért nem veszik meg. Nem véletlen drágábbak a kézzel készült dolgok... ezeket a videókat elnézve én csak tisztelni tudom azokat az embereket, akik valamit a saját kezükkel készítenek el.
Amikor csak tehetem inkább kézműves termékeket veszek, mert tudom, hogy abban benne van a készítő szíve-lelke is, és minden kézzel készült termék egyedi darab.

Manapság már nem sok mesterség maradt itthon sem, amit még hagyományosan űznek.
Ezért is gondolom, hogy ezek a videók kicsit visszavisznek a múltba, nyugalmat árasztanak,
jó nézni őket. :) Jó nézelődést kívánok mindenkinek!

Moró Antik: Szamurájkard kiállítás

 

Facebook-on láttam meg a május közepétől megrendezett szamurájkard kiállítás eseményét.
Egy keleti műtárgyakkal foglalkozó galéria hirdette, a Moró Antik.
A szebbnél szebb japán kardok megtekinthetőek június 7-ig hétköznap 10-18 óráig a Falk Miksa u. 13. címen (5. kerület) található galériában. A kiállítás teljesen ingyenesen látogatható. 
Ott a helyszínen kapható egy nagyon szép, és informatív könyv a japán kardok témakörében, amiben A-Z-ig az összes információ szerepel amit tudni kell róluk. - 7800 ft terjedelmes, nagyon igényes, és szép nyomtatású könyv - 

A kiállítást én sem hagyhattam ki, a bejegyzésben a saját fotóim szerepelnek. 

A kisebb képek rájuk kattintva teljes méretben láthatóak lesznek! :)

Akinek van lehetősége, az feltétlen menjen el, és nézze meg!

 

 

 

 

 

 

 

Akinek nincs lehetősége ellátogatni, annak remélem tetszett a képes beszámolóm. :)

Az utolsó szamurájból...

Pár kedvenc idézetem a filmből. :)

"Azt mondják, Japánt egy kard alkotta.
A régi istenek belemártottak
egy korallkardot az óceánba,
s mikor kihúzták, négy
vízcsepp hullott róla vissza.
Azokból lettek Japán szigetei.
Én azt mondom, Japán teremtője
egy maroknyi bátor férfi volt.
Harcosok, akik életüket adták
egy mára feledésbe merült eszméért:
A BECSÜLETÉRT."

"Az élet ott van minden sóhajban, minden csésze teában, minden kioltott életben.
Ezt látja meg a harcos."

"Nincs tökéletes virág, mert minden virág tökéletes."

Költészet napjára: A Béke Művészete

Morihei Ueshiba  - A Béke Művészete/ The Art of Peace

 

"A béke művészete orvosság a beteg világ számára.

A világban gonoszság, és zűrzavar uralkodik, mivel az emberek elfelejtették,

hogy a dolgok ugyanabból a forrásból erednek.

Térjünk vissza ehhez a forráshoz, és hagyjuk magunk mögött az én központú gondolatokat,

a jelentéktelen vágyakat, és a haragot.

Azok akiket semmi sem tart hatalmában, mindent birtokolnak."

Fordították: 

japán-angol: John Stevens

angol-magyar: Koncz Tibor

fotó: saját  (Youhime kardja, cosplay kellék ami szintén saját darab)

Egy pesti kínai-japán étterem: a Momotaro

Mikor fent vagyok Pesten, néha el szoktunk menni enni is, mivel csak a fővárosban jutok hozzá keleti ételekhez, itt nálunk falun sajnos ilyesmi nincs. - de még hozzávalók se -
A kínai konyhát eléggé szeretem, szóval van, hogy én hozom fel, menjünk kínait enni. XD
De ugyanúgy japán ételeket is szoktunk enni, ha épp a Fuji étterembe gyűlünk össze egy-egy alkalommal, nagyobb baráti társasággal. - szeretjük azt az éttermet :) -

Szóval, most úgy hozta a sors, hogy egy új helyen voltunk, ahol még nem jártam.
Ez a Momotaro étterem volt.
Hm... elég érdekes lehet első blikkre a gyanútlan szemlélődőnek... XD Mert Nimród étterem néven fut (azaz kívülről az épületre az van kiírva), teljesen magyar étterem kinézettel és belül is full magyar környezet fogadja a betérőt, mivel régen ez egy vadász vendéglő volt. A szarvas fejek ott figyelnek a falon. :)
De ez ne rettentsen el senkit, mert a kiszolgálás nagyon kedves és udvarias, az étel pedig eszméletlen finom! Mindenkinek bátran ajánlom, sőt, ha teheti és van ideje, pénze az embernek, amikor Pesten jár, vagy épp pesti, akkor tegyen egy próbát vele! Igaz az árak nem a legolcsóbbak, egy leves és egy második fogás az úgy kb 3000 ft, plusz még az ital fogyasztást akkor nem számoltam. - de ha "csak" egy ráment eszik az ember, az kikerül akár 1350 ft-ból -
De mindenképpen megéri, én azt mondom! Nekem nagyon ízlett minden, remek szakácsuk van! :)


 Készítettünk pár fotót.

Barátnőm ráment evett:

Az én ételemnek van egy kis története. :) Kínai mozikban, sorozatban mindig látom, hogy esznek ilyen nagyobb zsemle forma, fehér gombócot, vagy mi is az. :)
Ezt most itt képen megmutatom, mire gondoltam, mivel én mindenképpen ezt szerettem volna megkóstolni, hogy mi az, és milyen is az íze! :)

Szóval én erre gondoltam:

A Shaolin-ban a szerzetesek ingyen osztogatnak ilyen kis gombócokat az éhező népnek, itt épp a két szerzetes és a növendékek viszik az étkeket. A gombócok a két, felnőtt szerzetesnél vannak, azokban a kerek, fonott bambusztálakban.

Az éttermi változat így néz ki:

A gombócok nagyon laktatóak, úgyhogy egy kis tál leves mellé sem bír az ember négynél többet megenni. - pedig nem vagyok egy vékony csajszi, de nem bírtam többet enni  -
Szóval ajánlott a gombócon kívül mást nem rendelni, ha valaki mindent szeretne ott elfogyasztani. Viszont bátran el lehet kérni a megmaradt gombócot, mert elcsomagolják és haza viheti a vendég.. :)
Ez vegyes volt, 4-4 zöldséges és húsos. Azt kell mondjam a zöldséges finomabb, máshol is ezt a véleményt olvastam. XD

 Nem tudván, hogy a gombócok mekkorák, és mennyire laktatóak, levest is rendeltem, de nem bántam meg, mert az is csoda finom volt!

Tofu leves:

A végén rólunk is egy-egy fotó:

A Momotaro étterem weboldala: http://www.momotaroramen.com/

A nindzsák titkai

A nindzsák titkai

Még élnek bennünk a különféle nindzsa-filmek emlékei. A fekete ruhás, maszkos alakok mászókarmokkal közlekedtek a falakon, hatalmasakat ugrottak, valamint süvítő dobócsillagokat hajigáltak. Kik is voltak ezek a rettenetes harcosok? Vérszomjas haramiák? Zseniális titkos ügynökök? A harci művészetek legavatottabb mesterei? Mindezek egyszerre mondhatók el róluk. Ismerkedjünk meg velük!

Kuwana ura biztos volt abban, hogy nincs esélye annak, aki életére tör. Nyugodt álmát elvileg senki nem zavarhatta volna meg. Ágyát hálóhelyiségének a közepén helyezték el, mert elalvás előtt szeretett gyönyörködni a plafont díszítő festményben.

Egyszer egy szobalány elkövette azt a hibát, hogy nem pontosan középre ágyazott. Mulasztása miatt meg kellett halnia.

A kényes ízlésű úr komoly védelmi rendszert épített ki magának. Tudta, hogy riválisai nindzsákat fogadnak, vagyis olyan szakembereket, akik a legravaszabb módszerekkel próbálják őt eltenni láb alól. A betolakodók természetesen igen kellemetlen meglepetésekben részesültek: süllyesztőbe zuhantak vagy forgó szobákba kerültek.

Tocuka Dzsiró apja híres nindzsa volt, akit Kuwana urának meggyilkolásával béreltek fel. Lábai alatt azonban kinyílt egy csapóajtó, belezuhant a verembe. Az esést szerencsétlenségére túlélte. Az őrök elfogták, majd kegyetlenül megkínozták. Halálának körülményeinek részletezését talán inkább mellőzük!

A kis Dzsiró elhatározta, hogy bosszút áll. Összebarátkozott Kuwana urának fiával. Egyik délután látszólag faképnél hagyta kis játszótársát, majd egy kiszáradt kútban húzta meg magát, a derekán hordott erős kötélbe kapaszkodva. Éjjel beosont a palotába. Könnyű teste alatt nem nyíltak meg a csapóajtók. A Kuwana urának hálószobája feletti szellőzőrésben rejtőzött el. Lyukat fúrt a mennyezetbe, majd egy derekáról letekert selyemzsinórt eresztett le rajta egészen áldozatának arcáig. Várt, amíg Kuwana ura horkolni kezdett, majd a zsinórra mérget csepegtetett. Apjának gyilkosa fuldokolni kezdett. A szolgák hiába siettek uruk és parancsolójuk segítségére. Dzsiró még idejében eltűnt a helyszínről.

Rémes történet, melyhez hasonlók sajnos igen gyakran megestek a középkori Japánban. Egy telefonkönyv vastagságú kiadvány sem volna elegendő még tömör összefoglalásukhoz sem.

Az állandó belviszályokba belezüllött vezetők minden lehetséges módon megpróbáltak ártani ellenfeleiknek. A hatalomért folytatott harcok során fiúk űzték el vagy ölték meg apjukat és testvéreiket, valamint egykori szövetségesek törtek egymás életére. Az igazán piszkos munkák elvégzésére nindzsákat béreltek fel, akik a kémkedés, az álcázás és a gyilkolás mesterei voltak. Eldugott hegyi falvakban éltek, a gyanútlan szemlélő ártalmatlan parasztoknak nézhette őket. Akinek azonban mégis feltűnt valami, annak bizony meg kellett halnia. Nos, amennyiben a nindzsák ilyen rejtőzködő életet éltek, akkor mégis hogyan talált rájuk az, aki szolgálataikat akarta igénybe venni? Valószínűleg úgy, hogy végigjárta azokat a településeket, melyekről feltételezte, hogy ügyfelei lakják.  A nindzsák nagyon jó emberismerők voltak. Bárkiről meg tudták mondani, hogy éppen miben sántikál. A siker érdekében lányaikat nemesi családokba házasították. A szép feleség mindig tartott magánál valamilyen feltűnést nem keltő fegyvert, például vaslegyezőt. Amint üzenetet kapott, az eszközt nem habozott használni.

A nindzsák éppen azért voltak annyira hatékonyak, mert remekül álcázták magukat. Időnként azonban zűrös helyzetbe kerültek. Egy magát kereskedőnek álcázó nindzsát a gyerekek viccből dobálni kezdtek, mire ő gyanúsan ügyes technikával vetődött arrébb. A közelben lévő katonák azonnal felfigyeltek az esetre, és már le is kapcsolták az ügynököt. Nem számíthatott kíméletes bánásmódra: fajtáját mindennél jobban gyűlölték, élete semmit sem számított kortársai szemében. A középkori japánban még a parasztokat is többre tartották, pedig ugyebár őket sem vették igazán emberszámba.

Most már illő volna megemlékezni a nindzsák őseiről. Sajnos találgatásokkal kell beérnünk. Legendák persze bőven akadnak. A nindzsák hosszú orrú szárnyas manóktól, a tenguktól származtatják magukat. Nos, a valóság nyilvánvalóan lényegesen árnyaltabb. Minden bizonnyal a harcos arisztokrácia mellőzött klánjai építették ki a szervezeteket. Természetesen nem holmi átlagos bűnszövetkezetekről van volt szó. A nindzsaközösségekben a beszámolók tanúsága szerint nagyobb rend lehetett, mint a hétköznapi emberek társadalmában.

A nindzsák tudománya:

Már a nindzsa-csemeték is veszedelmes harcosok voltak. Öt éves koruktól fogva egyre magasabbra helyezett gerendákon egyensúlyoztak, testüket pedig különféle nyújtógyakorlatokkal tették egyre hajlékonyabbá és rugalmasabbá. Megtanulták elviselni az éhséget és a fájdalmat. Gyakorlatilag a legszélsőségesebb helyzetekhez is képesek voltak alkalmazkodni. Nem ismertek lehetetlent: bármilyen eszközt felhasználtak. Egyaránt mesteri fokon űzték a pusztítás és a gyógyítás művészetét. Tablettává szárított táplálékot készítettek maguknak, a kínaiak tűzijáték-technikáit továbbfejlesztve robbanószerkezeteket gyártottak, valamint olyan eszközt is megalkottak, mely képessé tette őket arra, hogy a nyugodt víztükrön járjanak. Búvárfelszerelésük is volt. Rugós szerkezeteket konstruáltak, melyek szinte elrepítették őket. Füstbombákat dobáltak, kortársaik talán ebből adódóan hitték azt, hogy időnként egyszerűen köddé válnak.

Lélektani felkészültségük példa nélküli volt. Hosszasan tanulmányozták áldozatuk jellemét, és a megszerzett ismeretek birtokában láttak munkához. Tudták, hogy mikor kell meglepetést okozni. Ha kellett, hosszú éveken keresztül készítették elő a terepet a sikeres akcióhoz.

Ahhoz, hogy a nindzsa hatékonyan tudjon dolgozni, mindenek előtt az álcázás és a megtévesztés művészetének fogásait kellett elsajátítania. Ismert fekete munkaruhájukat csupán az akciók alkalmával viselték, a mindennapok során átlagos külsővel bírtak. Ugyanakkor álöltözetében is valóságos fegyverarzenált hordott. Amikor éppen buddhista szerzetesként mutatkozott, speciális botot hordott magánál. Végéből szúróeszközt lehetett elővarázsolni. A zsákjában tárolt kis szobrocskák valójában robbanószerkezetek voltak. Ruhájának rejtett zsebeiben mérgeket, gyógyszereket és élelmiszertablettákat tartott. Ha szüksége volt rá, állatok segítségét is igénybe vette. Menekülés közben gyakran kutyákat uszított üldözőire.

A nindzsák azt állítják magukról, hogy rendszerint ők mozgatták a szálakat, vagyis történelemformáló szerepük volt. Nos, álláspontjuk némileg vitatható, ugyanakkor jelentősségüket sem szabad korlátolt módon letagadni. Természetesen ténykedésükhöz megpróbáltak ideológiát gyártani. Szerintük ők valójában a béke és az egyensúly fenntartásán munkálkodtak.

A szamurájokhoz hasonlóan a nindzsák is a zen buddhizmus tanításaiban lelték meg világszemléletük alapjait. A megvilágosodott békét és lemondást hirdető eredeti tanítása mégis miképpen válhatott a harcosok bölcseletévé? Erre a kérdésre bizony nem könnyű válaszolni. Buddha igen határozottan utasította el az erőszak minden formáját. Kínai, később pedig japán követői azonban jelentős politikai és gazdasági hatalomhoz jutottak. Állandóan ki voltak téve a helyi hagyományokat védelmezők zaklatásainak. A szerzetesek sokféle önvédelmi technikát fejlesztettek ki. A saolin papok is buddhista szellemben nevelkedtek és gyakoroltak. Japánban meglehetősen nagy létszámban fordultak elő a harci művészetekben járatos buddhista szerzetesek. Bizonyos elfajzott szekták tagjai is nindzsákként tevékenykedtek.

Hőseink azonban nem csak Buddhát, hanem a kínai Szun-cut is mesterüknek tekintik. A neves ókori stratéga írásaiban részletesen fejtette ki az ellenség megtévesztésén, kijátszásán alapuló harcmodor hatékonyságát méltató nézeteit.

Mi a helyzet korunk nindzsáival? Ők csupán sportnak tekintik a különféle technikákat. Élesben természetesen már nem gyakorolnak. Persze időről-időre a legvadabb rémtörténetek kapnak szárnyra: állítólag a japán alvilág szervezetei a mai napig nindzsákat alkalmaznak bizonyos kényesnek mondható ügyek elintézésére.

Tény, hogy a nindzsák a mai titkos ügynökök és kommandósok középkori megfelelői voltak. Korunk elit katonáit nyugodtan nevezhetjük nindzsáknak. Frederick Forsyth Isten ökle című könyvének hőse éppen úgy dolgozik, mint egy középkori nindzsa. Mesterien álcázza magát, ha kell, szabotázs-akciókat hajt végre, amikor pedig nincs más választása, hidegvérrel gyilkol. Forsyth korábbi munkájának hőse, a Sakál is nindzsa módjára próbálta sikerre vinni küldetését.

A hatvanas évek valamelyikében történt, hogy a császári palota egyik őre egy rejtőzködő betolakodóra figyelt fel. A nindzsa rögtön nyúlcipőt húzott, átvetette magát a falon, ám az őrök mégiscsak elkapták. Ruhájából tízesével hullottak a hajítófegyverek. Szomorúan közölte az őt faggató rendőrökkel, hogy ő csupán élesben akarta kipróbálni nindzsucu-tudományát, éspedig azáltal, hogy behatol egy szigorúan őrzött területre.

A nindzsák fegyverei:

Bár ezek a félelmetes harcosok a fegyvertelen küzdelmekben is kitűntek, sikereiket különleges eszközeiknek köszönhették. Kardjuk dísztelen volt és jóval kisebb, mint a szamurájoké, testüket nem védte páncélzat, mégis félelmetes ellenfeleknek bizonyultak.

Legismertebb fegyvereik a surikenek voltak, melyeket előszeretettel hajigáltak ellenségeikhez. Félelmetesen süvítő hangjukat a felületük közepére fúrt lyuk miatt adták. A nindzsák akár 20 méterre álló áldozatukat eltalálták surikenjeikkel! Ezt a hajítófegyvert egyébként ritkán alkalmazták gyilkolási szándékkal. Az viszont tény, hogy áldozatában rettenetes károkat okozhatott. A nindzsák azt is megtanulták, hogy miképpen lehet kardlappal védekezni a surikenek ellen.

A nindzsa mindig hordott magánál kötelet, melyet fegyverként is használt. A mászókarmokkal is iszonyatos sérüléseket okozott ellenségének. Mérgezett tűket lövöldözött furulyának álcázott fúvócsőből, valamint vaslegyezőt is előszeretettel alkalmazott.

Az egyéb harci művészeteket gyakorlókkal szemben a nindzsák nem törekedtek arra, hogy valamilyen meghatározott módszer szerint küzdjenek. Minél többféle technikát igyekezett elsajátítani, ám pontosan tudták, hogy mindegyiket nem képesek magukban rögzíteni. Általában véve elmondhatjuk róluk, hogy a rugalmasság kifejlesztésére törekedtek. Alig meglepő módon legyőzhetetlennek állítják be magukat. Bár túloznak, azt azért el kell ismerni, hogy náluk sokoldalúbb harcost még elképzelni sem nagyon lehet. 


 Forrás: Hihetetlen magazin, 2006. májusi száma, Ifj. Szűcs Róbert írása

Képeslapok Japánból: Karácsony

Körülnéztem, hogy vajon milyenek Japánban az ünnepi lapok?
Természetesen, mint minden más, náluk ez is egyedi és különleges, ugyanis ők előszeretettel ábrázolják a lapokon a híres Japán helyeket, nevezetességeket, plusz, ami az ő kultúrájukra annyira jellemző: pagodák, gésák, cseresznyefa, szumo, stb.

Egy kis válogatás azokból a lapokból, amik tipikusan japán témákat mutatnak be: