Egy régi kedvenc dalomat hoztam. Szó volt róla a napokban Snitten, gondoltam nem hiányozhat a sorból. Anno nagyon sokan szerették a Bromance c. tajvani sorozatot, a dal pedig annak a zenéje.
Az idő érája - Bii, Andrew Tan, Dino Lee, Ian Chen
Behunyom a szemem, és figyelek
a meteorra, ami még messze van.
Az éjszakában a fények körvonalai
túl erőteljesek, makacsul repdesnek.
Egy mély levegő, és
láthatod a Csendes-óceán alját.
Van egy magányos erdő,
ami őrzi a friss levegőt.
Álom... hirtelen nem emlékszem
az angyallal kötött megállapodásra.
Ökölbe szorul a kéz, de a
következő pillanatban már nem sírsz.
Olyan szép, hogy ez az életem. Ez az én időm.
A mai este olyan csodálatos, lefestem a jövőmet.
Felébredtem, és a kék ég még mindig ott van,
és a szerelem soha nem tűnik el.
Büszke létezésem, kitárom kezem,
és találkozok e korszak szívével.
Kopár dombok születnek,
a hegyeket nehezebb megmászni.
Túl mélyre zuhantam alá, a Föld szívébe,
amit közel éreztem magamhoz.
A legszebb kép, amikor a
hullámokat felkorbácsolja a szél.
A palába faragott titkok,
évszázados romantikus utazás.
Álom... hirtelen nem emlékszem
az angyallal kötött megállapodásra.
Ökölbe szorul a kéz, de a
következő pillanatban már nem sírsz.
Olyan szép, hogy ez az életem. Ez az én időm.
A mai este olyan csodálatos, lefestem a jövőmet.
Felébredtem, és a kék ég még mindig ott van,
és a szerelem soha nem tűnik el.
Büszke létezésem, kitárom kezem,
és találkozok e korszak szívével.
Olyan szép, hogy ez az életem. Ez az én időm.
A mai este olyan csodálatos, lefestem a jövőmet.
Felébredtem, és a kék ég még mindig ott van,
és a szerelem soha nem tűnik el.
Büszke létezésem, kitárom kezem,
és találkozok e korszak szívével.
