Illemhely a kínai császárok korában

Igen, fura téma, de szembe jött velem a legújabb film fordításom kapcsán.
Sokaknak halvány fingja sincs erről... Hogy ne legyen leszarva a téma, nem szarozok, írok róla. :)
Akkor merüljünk is nyakig a ... !  :)   - milyen találékony a magyar nyelv XD  -

Épp a Sword Master 2016-os filmhez készítek feliratot, és találkoztam valami furával... Először nem esett le, mit látok a képernyőn, de még az első említésekor sem, mert az angol felirat nem igazán tudta visszaadni azt, hogy vajon emberünk mivel is foglalkozik, amit piszkos melóként emlegettek.
Csak azt láttam hogy pár férfiember vonul vállukon egy rúddal, aminek két végén vizes dézsák vannak. - gondoltam én nagy naivan, hogy azok -
Aztán valami gyanúm támadt a beltartalmat illetően.
Amikor az ember épp okította az újoncot, hogy:
"Bár ez egy piszkos munka, ugyanúgy vannak szabályai. Magát a szart nevezzük Ember Aranyának.
A folyékonyat Arany Lének. A szagát pedig Osmanthus Illatnak... Ez elég kellemetlen meló, ezért figyelmeztetjük az embereket, hogy tűnjenek az útból. Így ni: Ember Aranya! Osmanthus Illat!
Arany Lé érkezik! Vigyázat!"   - na, akkor már megvilágosodtam. XD

Jót derültem ezen, pedig valóban így történt ez régen is.
Sokan nem tudják, hogy a régi korokban hogy éltek az emberek, ezért gondoltam, hogy megosztom, érdekességképpen.


De nézzük a konkrét információkat, könyvből:

 

 Szükséget végezni szükséges...

"Az árnyékszékek a házak legelhanyagoltabb helyiségeinek számítottak, mivel az ember legtermészetesebb szükségéhez a tisztátalanság képzete társult. Vidéken a legegyszerűbb megoldást, a földbe vájt latrinát alkalmazták. Az árok fölé két párhuzamos deszkát helyeztek, és már készen is volt az alkalmatosság. A háziállatok produktumait ugyanúgy összegyűjtötték, és ugyanoda szórták, majd természetes trágyaként a földeken szétterítették.
A városokban sem volt sokkal jobb a helyzet. Az egyszerű nép a patakok mentén, vagy az utcától kissé távolabb könnyített magán. A tehetősebbek számára viszont középen lyukas székek, faülőkés dézsák, vagy éjjeli porcelánedények álltak rendelkezésre. A  műveletek végén vékony papírlapokat használtak.
E tevékenység eredményét azután erre szakosodott emberek összegyűjtötték, és eladták vidéken."

- részlet a Hétköznapi élet a kínai császárok korában című könyvből -


Szóval a filmben pont azt láthatjuk, ahogy az erre szakosodott emberek összegyűjtik. :)
Hát, érdekes meló, meg kell hagyni. De legalább most már tudom, hogy a kínai filmekben azért eléggé korhűen bemutatják a dolgokat.

Pár kép a filmből erről a szép hivatásról. :)

 

 

Sword Master 2016