Biztos mindenki ismeri a különféle alakban kapható füstölgő rudacskákat, vagy épp kúp alakú változatukat. Azonban sokan nem tudnak semmit erről a nagyszerű keleti dologról.
Sokan ismerik bizonyosan a nagyobb városokban található
Bahia névre hallgató, keleti termékekkel foglalkozó üzleteket. Nos, én a legközelebbiben, a mosonmagyaróváriban voltam év végén. Cuki Buddhás füstölő tartót, és jó pár doboz füstölőt vásároltam, most leginkább ajándékba. De saját részre is vettem egy nagyon csini dobozosat, ami
Native Soul névre hallgat.
Itt pedig az összes doboz, amit beszereztem. :)
Találtam egy nagyon jó cikket, amit itt megosztanék, amiben szó van a
füstölők történetéről, kultúrájáról, és az egyes illatok hatásairól.
A következő cikk egésze a
Fényszív oldalról származik.
Füstölőtörténet
Füstölőtörténet
Ősidőktől kezdve az ember megszámlálhatatlan illattal találkozott,
melyek közül sokat rendkívül kedvel, másokat nemkívánatosnak tekint és
igyekszik elnyomni ezeket gyakran más, kedvelt illatokkal.
A szagokra és illatokra gondolva fel sem merül bennünk, hogy egy
misztikus utazás részeseivé tehetnek bennünket. Miért van az, hogy az
illatokra koránt sincs annyi megkülönböztető szavunk, mint mondjuk a színekre?
Az illatok tulajdonképpen apró részecskék sokaságából állnak, és még azt sem tudjuk pontosan, hogyan érzékeljük őket.
A füstölők az egész világon a vallásos és mágikus szertartások szerves
részét képezték és képezik a mai napig. A régiek hittek abban, hogy
bizonyos illatok vonzzák a jó, illetve taszítják a rossz szellemeket.
Füstölőt nem csak azért égettek, hogy Isteneiknek szentelt helyet
megtisztítsák, hanem azért is, hogy az égő áldozatok átható szagát
elnyomják.
Ősi hiedelem az is, hogy a füstölő felemelkedő füstje felviszi a
könyörgést az égbe, az istenekhez. Ugyanez a hiedelem kapcsolódik az
amerikai indián törzsek között ismert békepipa szertartáshoz.
Az indián békepipa szertartás füstölő-égető rituálénak számít, mivel a
dohányba gyakran kevertek különféle növényeket. Ezenkívül a füstölő
segít megteremteni az elmélyült meditációhoz vagy az ájtatos imához
leginkább megfelelő légkört.
A füstölőként fordított kínai xiang szó valójában "illatot" jelent. Az
első dokumentum arról, hogy Kínában füstölőt használtak a középkorból
származik, de nem kétséges, hogy a füstölő ismerete és használata több,
mint ezeresztendős múlta tekint vissza.
A Tang-dinasztia idején már léteztek úgynevezett "füstölő-órák". A
füstölők egyenletes égése tette lehetővé, hogy az időméréshez is
hasznosíthassák. Időegységük az 1 ke (14 perc és 24 mp) volt.
Ez a hagyomány olyannyira tartotta magát, hogy a XVI. században
készített mechanikus órákat is a füstölőre megszabott időegységek
alapján kezdték készíteni.
A füstölő használata a buddhizmus térhódításával Indiából jutott el
nemcsak Kínába, hanem Nepálba, Tibetbe, Mongóliába, Srí Lankára,
Burmába, Koreába, Japánba stb.
Mondhatjuk, hogy minden ország közül talán Kínában a legnagyobb a
füstölőfogyasztás. Régtől fogva a természetfeletti erőkkel való
érintkezés eszközének tekintették nemcsak a buddhisták, de a taoisták és
konfuciánusok is.
Az égő füstölőpálcákkal való gesztikuláció jelenti a
kapcsolatteremtést, a füstjük jelzi az isteneknek, ősöknek, hogy a
számukra felajánlott ételáldozat elkészül a számukra. A hagyományos
szertartások, rituálék elengedhetetlen kellékeként használják esküvő,
temetés stb. alkalmával, de olykor minden különösebb jelentős nélkül,
csak magáért az illatért gyújtanak füstölőt.
Különböző formájú és nagyságú füstölőket ismerünk, a 10 cm körüli
pálcikáktól kezdve az 5 méter magas, fatörzs nagyságúakig. Vannak rúd és
spirál alakúak, körkörösek, díszesek és egyszerűek, mártottak,
csavartak, sodrottak, pálcások és pálca nélküliek.
A füstölőkészítéshez a szantálfa szolgáltatja a legközkedveltebb
alapanyagot, de szinte minden létező kellemes illatot, aromát képesek
előállítani.
A kínai füstölők közül is kettőt különösen nagy becsben tartanak, ezek
az úgynevezett "két híres márka": a Xiangzang elmaradhatatlan kelléke a
kínai újévi ünnepeknek és a buddhista füstölőáldozatoknak; a Dunhuang a
híres buddhista
barlangtemplomokról kapta a nevét, a gyógyító Buddhára utalva. A
füstölők egy fajtáját nem illatáért és spirituális jelentősége miatt
kedvelik, ezt "szúnyog füstölő"-nek is hívják (wenzixiang), melynek
füstje hatásosan riasztja el a szúnyogokat, moszkitókat, legyeket és
molyokat.
Az illatok meghatározhatják hangulatunkat, közérzetünket. A keleti
emberek évezredekkel ezelőtt felfedezték a füstölők jótékony hatását:
kellemes illatuk mellett egészségvédő és nyugtató hatással is
rendelkeznek. Tiszta gyógynövényekből, virágolajokból és fűszerekből
készülnek.
A füstölők szerepe a keleti kultúrában meghatározó: vallási
szertartások, temetések, sőt ma már a mindennapok elengedhetetlen
kelléke. A buddhista vallással a füstölők alkalmazása elterjedt egész
Ázsiában. Napjainkban a füstölő egyre nagyobb teret hódít Európában is.
Jótékony hatását a modern tudományok is igazolták.
A füstölő használata
Egy szál füstölőt tartsunk pár másodpercig láng fölé, amíg a vége
parázslani nem kezd, majd fújjuk el a lángot. A pálcás füstölőt szúrjuk
földbe, gyurmába, a lehulló hamu felfogásáról gondoskodjunk.
India
India napjainkban a füstölőgyártás egyik központja: a füstölőpaszták
készítéséhez ében-, teak- és szantálfát, pézsmát, sáfrányt, mirhát és
egyéb fűszereket használnak, ezekbe sodorják a bambuszpálcákat.
Kína
Kínában az istenekkel való érintkezés eszköze a füstölőpálcák égetése.
Ázsia országai közül talán itt a legnagyobb a füstölőfogyasztás. A kínai
füstölők a legjobb minőségűek Kelet-Ázsiában.
Japán
Japánban a teaceremóniához hasonlóan a füstölőpálcák használata is a
művészet egy része. A tömjén égetése az ünnepélyes szertartás része:
áldozat Buddhának és az isteneknek. Japánban külön művészet fejlődött ki
azokra az illatokra épülve, melyek természetes anyagok hevítésekor
szabadulnak fel.
A nyugaton kevéssé ismert koh-do, melyet gyakran füstölőszertartásnak
fordítanak, valójában az első művészeti forma, amit a gésáknak oktattak,
ezt követte a teaceremónia, a költészet, majd a hangszeres művészet.
A parfümöktől eltérően, a füstölő illata olyannyira finom és kifinomult
lehet, hogy a kínaiak a szaglás szó helyett a hallgatás (venxiang)
szóval írták le azt, amikor valaki meggyújtott egy füstölőt, és
illatában gyönyörködött. Ez a kifejezés a japán nyelvben is
meghonosodott.
A füstölőceremónia körül különféle iskolák alakultak. Ezek a két
alapítóra, Sino Szosinra és Szandzsonisi Szanetakára vezették vissza
eredetüket, akik gondosan kidolgozták az illatok értékelésének és
azonosításának kifinomult módszereit.
Az Oie Iskola, melyet Szandzsonisi Szanetaka alapított, költői
szellemből építkező, udvari játékokat magában foglaló gyakorlatokból
állt. Sino Szosin Sino Iskolája pedig harcos stílust képviselt, melyben a
hangsúly a szigorú szabályokon és a szellemi képzésen volt.
A témáról írt korabeli művek rendkívül óvatosan tárgyalják az illatok
elegyítését is magában foglaló művészet fortélyait, mivel a mesterek nem
szívesen tárták fel titkaikat; csak gondosan kiválasztott
tanítványaikra bízták, és szavakban adták tovább.
Az egyik legismertebb és legnépszerűbb formája a koh-nak a pálcika,
mely nem tartalmaz bambusz szálat, ezért illata finomabb, füstje
halványabb a megszokottnál. A legkülönfélébb alkalmakkor teheti
színesebbé életünket, akár egy csésze kiváló japán zöld tea, a bancsa
kortyolgatása közben.
Tibet
A tibeti füstölő nagyon sok fajta gyógynövényből készül. Míg az indiai,
kínai füstölők alapanyaga általában 3-4 fajta gyógynövény, a tibeti
füstölők többsége akár 25 fajta gyógynövényt is tartalmazhat. A tibeti
füstölőt rúd alakúra sodorják, pálca nélkül.
A füstölök kultúrája
A keleti kultúrákban évezredek óta használják a legkülönfélébb
füstölőszereket, amelyek közül elsősorban az indiai, a kínai az utóbbi
időkben pedig a tibeti és japán füstölők ismertebbek az európai ember
számára. A füstölőt, mint praktikus gyakorlati segédeszközt, elsősorban
időegységek mérésére használták: kínai állami hivatalokban, az
írástudók, hivatalnokok munkaterületein, a földművelésben az
öntözőrendszerek szabályozásánál, továbbá a vallási szertartásoknál.
A hinduista, buddhista, taoista, konfucionista templomokban
"tömjénáldozat" bemutatásánál volt fontos szerepe, s így van ez
napjainkban is. Megjegyzendő érdekesség, hogy a kereszténység is
használja a különféle füstölőszereket, tömjéneket, de nem a
vallásalapítás kezdeteitől, mivel a füstölőt akkoriban még tiltott
dologként tartották számon. A bálványimádás eszközeként, a sátán
játékszereként kezelték, s csak később változott meg felőle a
gondolkodásuk. A füstölő-használat jellegzetesen keleti, elsősorban
délkelet-ázsiai, távol-keleti szokás. A buddhista kolostorokban, egyes
harcművészeti iskolákban még ma is füstölőt gyújtanak a meditáció, a
gyakorlatozás kezdetén, s a füstölő parazsának ellobbanása jelenti a
tevékenység végét.
A füstölők alkalmazásának legkorábbi időszakában illatos virágokat,
gyógynövényeket, illatos fakérget, s azok keverékeit égették, s csak
később alakultak ki a ma ismert füstölőformák, mint pl. a gyantával kúp
alakúra gyúrt, esetleg anélkül préselt és a bambuszszál köré tapasztott
típusok. A füstölők által kibocsátott füstgomolyagoknak, illatoknak
jelentős szerepük van a szellemi elmélyülés különféle formáinak és
mélységeinek megvalósításában. A füst gomolygása, szétáramlása, felfelé
kúszó csíkja az elvont gondolkodásban, a szimbolizmusban nagy
jelentőségű, ugyanis bizonyos dolgok, vagy lények sorsának alakulása, az
egyes tevékenységek sikere, vagy kudarca azokból kikövetkeztethető,
megérezhető a régi idők tanítói szerint. A múlt mágusai, papjai, de
napjaink szerzetesei is alkalmazzák a füst áramlásának megfigyelését
jövendőmondásra, egyes történések végeredményeinek meghatározására.
A füstölő illata már a régi időkben is felhasznált volt a tradicionális
orvoslásban, legfőképpen pedig a lélekgyógyászatban, pontosabban
azokban az esetekben, amikor az egyes testi és szervi betegségeket a
lélek, a pszichikum, az elme befolyásolásán keresztül kísérelték
gyógykezelni. Ezekben az esetekben nem is a betegség gyógyításával,
hanem inkább a felbomlott lelki, tudati harmónia helyreállításán
keresztül próbálták meg elérni a kívánt hatást. Mint az sokak számára
ismeretes, a szervezet, az egyén fizikai aspektusa igen érzékenyen
reagál a lelket érintő változásokra, akár negatív, akár pozitív
hatásokra.
A nagy bánat - de a túlzott öröm is - esetenként testi, szervi
változásokat, betegségeket, sérüléseket idézhet elő. A tradicionális
gyógyász ilyen esetekben - a szervi sérülés kezelése mellett - leginkább
a pszichikumot célozza meg tevékenységével, hogy az abban létrejött
zavart megszüntesse. Ennek a módszernek az egyik lehetősége az illatok
alkalmazása, amelyeket esetenként a füstölő segítségével továbbítunk. A
mai modern természetgyógyászatban ún. "aromaterápia" és
"virágillat-terápia" néven ismert és egyre szélesebb körben alkalmazott
módszerek a múltban a távol-keleti kultúrákban rendszeresen használt
gyógyászati tevékenységként szerepeltek.
A múlt orvosai, tanítói, tudós szerzetesei megfigyelték, hogy mind az
emberekre, mind pedig az állatokra különféle hatásokat, befolyásokat
gyakorolnak egyes növények, fák, bokrok, virágok illatai, s ezeket az
ismereteket rendszerezve kialakították az illatokkal történő gyógyítás
módszereit. A hagyományos kínai gyógyászatban "moxibustio" néven ismert
ún. égetéses, melegítéses gyógymód fő eszköze is egyfajta füstölő,
pontosabban egy füstölő rúd, amit több esetben fekete ürömből gyúrnak
szivar alakúra. Az ilyen füstölőrúddal a megadott akupunktúrás pontra
gyakorolnak melegítő hatást, s eközben a füstölőrúd illata is beszivárog
a testbe. Más esetben a pontba beszúrt tűt melegítik vele úgy, hogy
arra ráerősítik.
A kínai "dunhuang" füstölőt a híres buddhista barlangtemplomokról
nevezték el, "Gyógyító Buddha" személyére utalva. Ezt az egészség
megőrzéséért égetik. A kórházakban baktériumölő és szagtalanító
hatásáért használják, különösen a megfázásos, járványos időszakokban.
A "feitian" füstölőt a tudósok és művészek használják Kínában, ihletük
fokozására. Elnevezésében a füstölő lehulló hamujának "repülő égi
tündéreket" idéző látványára utalnak.
A "xiangzang" füstölő a vallási és ünnepi szertartásokon, a kínai újévi
fesztiválon és a buddhista tömjénáldozatokkor használatos.
Elkészítésének titka több mint száz évvel ezelőtt került ki Tibetből.
Indiában szinte mindenhol és minden időben füstölők illatát lehet
érezni, nem csupán a templomokban, de az utcákon is. Egy utazó szerint
ez India jellegzetes szaga. A hagyományok szerint a füstölőket
virágolajokból, fűszerekből, gyógynövényekből keverik és ún. "mártásos"
technikával készítik, többnyire az egyes műhelyek titkosan kezelt
receptjei szerint. Az ilyen füstölők illata a szobákban kellemes légkört
varázsol, a bútorokból és függönyökből kiviszi a dohszagot és a
cigarettafüstöt. Egyes fajták elriasztják a szúnyogokat és legyeket, míg
mások a szexuális együttléthez biztosítanak intim légkört, s megint
mások pedig a szellemi elmélyülést segítik elő, segítik az
összpontosítást, megnyugtatják az idegeket, erősítik a tudatalatti
érzékenységét.
Úgy tartják, hogy a világ legfinomabb és legtisztább gyógynövényei
Vietnamban találhatóak, ezért több műhely az onnan beszerzett anyagokból
készíti füstölőit.
A füstölők használatának nagy jelentősége és kultúrája van Japánban is.
A legjobb minőségű füstölőkészítményeket a japán Shoyeido és Nippon
Kodo állítja elő. Japánban külön művészet fejlődött ki azokra az
illatokra épülve, amelyek különleges aromafák hevítésekor szabadulnak
fel. A nyugaton kevésbé ismert "koh-do", amelyet gyakran
füstölőszertartásnak fordítanak, valójában az első művészeti forma,
amelyet a "gésák"-nak oktattak. Ezt követte a teaszertartás, a
költészet, a virágrendezés majd a hangszeres művészet gyakorlata. A
parfümöktől eltérően egyes füstölők illata annyira finom és kifinomult
lehet, hogy a kínaiak a szaglás szó helyett a hallgatás (wenxiang)
szóval írták le, amikor valaki meggyújtott egy füstölőt és illatát
élvezte.
Ez a kifejezés a japán nyelvben is meghonosodott. A harcosok és a nemes
urak gyakran gyűltek össze, hogy élvezetüket leljék az illatok
harmóniájában. A füstölőkészítményeket nagy becsben tartották és nagy
hangsúlyt helyeztek birtoklásukra. Japán egyedülálló, illatokból
építkező művészete, a füstölőszertartás köré különféle iskolák
alakultak, melyek a két alapítóra vezetik vissza eredetüket, akik
gondosan kidolgozták az illatok értékelésének és azonosításának
kifinomult módszereit.
Az "Oie" iskola, amelyet Sandjonishi Sanetaka, a költészetben is jártas
tudós alapított, költői szellemből építkező, udvari játékokat is
magában foglaló gyakorlatokból állt. A császár katonai tanácsadójának,
"Shino Soshin"-nak "Shino" nevezetű iskolája pedig harcos stílust
képviselt, amelyben a hangsúly a szigorú szabályokon és szellemi
gyakorlatokon volt. A témákról írt korabeli művek rendkívül óvatosan
tárgyalják az illatok elegyítését is magában foglaló művészet
fortélyait, mivel a mesterek nem szívesen fedték fel titkaikat. Azokat
csak gondosan kiválasztott tanítványaik számára, szóban és gyakorlatban
adták tovább.
Az egyik legnépszerűbb és legismertebb formája a "koh"-nak, a
füstölőnek a pálcika, amely nem tartalmaz bambuszszálat, ezért illata
finomabb, füstje pedig halványabb a megszokottnál. A gondosan
kiválogatott természetes alapanyagok művészi elegyítése teszi a
füstölőket egyedülállóvá és különlegessé. A különféle
illat-összeállítások különleges aromafák, fagyanták, ritka fakérgek,
egzotikus fűszerek, gyógynövények és virágok keverékéből jönnek létre.
A füstölőket használatuk célján túl több más szempontból is
megkülönböztetik, pl. hogy tartalmaz-e középen bambuszszálat, vagy sem.
Ez utóbbiaknak általában lágyabb és finomabb az illatuk, míg az
előbbieknek erőteljesebb, aktívabb. A füstölőhasználat során mindenkinek
saját személyisége, aktuális pszichikai- és fizikai állapotához mérten
kell megválasztania a megfelelő típust. Használatukat nem szabad
túlzásba vinni, mert káros is lehet a zárt térben állandóan füstölőt
lélegezni.
Egyes esetekben átmeneti, vagy állandó allergiát is kiválthatnak
bizonyos típusok, legfőképpen abban az esetben, ha nem az eredeti
gyártmányokat, hanem a hamisított, vagy gyárilag tucatszámra,
műaromákból készített termékeket vásárolunk meg. Ez utóbbiaktól
ajánlatos minden körülmények közt tartózkodni, s mindig az ismert,
eredeti készítményeket beszerezni, még abban az esetben is, ha azok
valamivel drágábbak. Ha nem így teszünk, annak idővel egészségünk látja
kárát. Terhesség, epilepszia, szoptatás alatt, valamint egyes
asztmatikus betegségek esetén óvatosan kezelendők a füstölőszerek,
legfőképpen azok számára, akik nem ismerik a növények szervezetre
gyakorolt hatásait.
Az ilyen esetekben ajánlatos kikérni hozzáértő szakember tanácsát,
ügyelve arra is, hogy csak hivatalos szervezetnél bejegyzett, s
lehetőleg orvos-természetgyógyász véleményét tekintsük mérvadónak, ne
pedig a lépten-nyomon felbukkanó mágusok, boszorkányok, önjelölt
csodadoktorok zagyvaságaira hallgassunk, mert az ilyenek tevékenységéből
több súlyos betegség, de halál is származott már.
A füstölőkhöz alkalmazott növények pl. a szegfűszeg, eukaliptusz,
fahéj, mentha, szantál, fenyő, szerecsendió, pacsuli-bokor, mirha,
aloéfa, stb.
A füstölőt körültekintően kell használnunk azért is, mert megfelelő
körültekintés hiányában tüzet okozhat. A legjobb a lyukacsos fém-, vagy
üvegbúra alatti füstölés. Megfelelő az is, ha virágcserépbe homokot
teszünk, s a füstölőszárat abba szúrjuk, s az egészet egy fémtálcára
helyezzük. A füstölő közelében, mellette és fölötte ne legyen éghető
dolog. Ne tegyük szobanövények földjébe sem, mert megégeti a növény
leveleit, akkor is, ha nem ér hozzá, csak távolabbról - főként alulról
fölfelé - melegíti. Gyerekszobában felügyelet nélkül tragédiát is
okozhat, mint láttuk azt néhány hónapja a televízióban.
Mindenesetre, amellett, hogy a füstölőhasználatnak is - mint minden
egyéb másnak - megvan a maga veszélyessége, megfelelő módon kezelve,
mindennapjaink kellemes és hasznos eszközeként mindenki számára
javasolni tudom rendszeres alkalmazását.
Füstölők illatainak hatásai :
Égerfa (Agarwood)
Élénkítő, kissé fanyar illattát sokan kedvelik. Szellemi fáradtság
esetén kitisztítja a gondolatokat. Egyensúlyt teremt a test
energia-központjai között.
Olaját a nagyon öreg, korhadt fának a vízgőz-desztillációjából nyerik.
Bergamot
A bergamot illata felvidítja és frissíti a lelket. Eloszlatja a
félelmet és az aggodalmaskodást, mérsékli a szorongást. Elsimítja az
érzelmek hullámzását. Még az idegösszeomlás szélén álló embert is
megnyugtatja. Örömérzetet vált ki és boldogsággal tölt el. Alkalmas az
önbizalom helyreállítására.
Eukaliptusz
Élénkít és felfrissíti az embert. Még a lustaságot is segít legyőzni.
Vezetés közben is alkalmazhatjuk fáradtság ellen. Növeli a szellemi
befogadóképességet és a koncentrációt.
Érzelmi túlterheltség esetén segít visszaállítani a lelki egyensúlyt. Veszekedés után kitisztíthatjuk vele gondolatainkat.
Fahéj
Gondolatébresztő, erősíti az akaraterőt és az önuralmat. Inspirálóan
hat szellemi kimerültség, melankólia esetén. Afrodiziákum hírében áll,
mivel felébreszti a férfi szenvedélyét.
Ilang-ilang
Hatásos ellenszere az idegi eredetű feszültségeknek. Erőteljesen
csillapítja a haragot, a félelmet és a csalódottságot, miközben
előmozdítja a szeretet, a biztonság, a higgadt derű keletkezését
érzésvilágunkban. Tehát a pozitív érzelmekre és érzésekre ösztönöz.
Egyértelműen növeli az érzékiséget, és mély ellazultságot eredményez.
Indiai magnólia (Champa)
Édes átható illata afrodiziákumként hat. Növeli a női vonzerőt. Növeli a tisztánlátó képességet.
Ennek a magnóliák csoportjába tartozó cserjének sok vállfaja létezik Indiában.
Jázmin
A jázmin szinte minden idegállapotra jótékonyan hat. Oldja a
szorongást, a búskomorságot. Derűssé és magabiztossá tesz. Testi-lelki
lazítószer.
Felfűti az érzelmeket és oldja az érzéketlenséget. Érzéki illata képes
megteremteni a bizalom és a szeretet elragadtatott légkörét.
Kék lótusz (Blue Lotus)
A lótusz illata energiát, boldogságot és termékenységet nyújt.
Spirituálisan nagyon jelentős. Növeli a tisztaságot és az önzetlenséget,
odaadást, mivel kinyitja a szívcsakrát. Nyugtató, meditatív illat.
Levendula
Helyreállítja a lelki egyensúlyt. Eloszlatja a depressziót, a
félelmeket, segít az álmatlanság, a túlérzékenység, a mélabú, az
idegesség és a feszültségek felszámolásában. Erősíti az idegrendszert.
Lecsillapítja az elmét, lazít, és támogatja a testi-lelki jó közérzet fenntartását.
Magnólia
Harmóniát és békét teremt. Fokozza a női vonzerőt, és az önbecsülést. Növeli az akaraterőt.
Mirha (Myrrh)
A mirha illata kimozdít az egykedvűségből. Meghozza a
kezdeményezőkészséget, erővel tölt el. Előhívja a tisztánlátást, az
összpontosítási képességeket. Segít megfékezni az indulatokat, a haragot
és a túl szenvedélyes érzelmeket.
Pacsuli
Mérsékli a búskomorságot és a szorongást. Segít felépülni a nyomasztó
érzelmi vagy lelkiállapotokból. Csökkenti a szellemi fáradtságot. Elűzi
az egykedvűséget. Élénkítő illat, melynek érzéki hatása is jelentős.
Pézsma (Musk)
Enyhíti a pszichikai kimerültség okozta fáradtságot. Serkenti a
gondolkodást. Tonizáló, erősítő hatású. Önbizalmat és bátorságot ad.
Eredetileg a pézsmaszarvas mirigyeiből származott. Ma azonban Indiában a pézsmacserje nevű növényből állítják elő.
Rózsa
A rózsa illata derűre váltja a búskomorságot. Enyhíti a szorongást.
Emelkedett hangulatot teremt. Erősen csökkenti a feszültséget. Segít
felszámolni a csalódottság érzését, a féltékenységet. Elhárítja az
érzelmi akadályokat, ezzel megnyitja az utat a boldogság előtt. Ösztönzi
és bátorítja a szerelmet.
Sáfrány (Saffron)
Kiegyensúlyozza az idegrendszert, ellazít. Segít megemészteni a múlt
kellemetlen tapasztalatait. Érzéki hatása is van. A hagyomány szerint a
szeretet és a termékenység fokozója.
Szantál (Sandalwood, Chandan)
A szantál illata lecsillapítja a felkavarodott érzelmeket. Nyugtatja a
testet és a lelket. Eloszlatja a nyomasztó élmények miatt keletkezett
feszültséget. Megfékezi az ingerlékenységet.
Használata nyitottá és megértővé tesz. Erősíti az eltökéltséget, és
világosabbá teszi a gondolkodási folyamatot. Feléleszti a szunnyadó
szellemiséget.
Tömjén
A tömjén illata erőt ad, hogy a megterhelő lelki szorongástól,
idegfeszültségtől és gondterheltségtől megszabaduljunk. Csökkenti a
lelki és szellemi kimerültséget. Segít az érzelmi sebek elviselésében, a
régmúlt terheinek elengedésében. Lassítja légzést, így lehiggadva
fölösleges izgatottságunk elmúlik. Koncentrálja és állandósítja a
figyelmet.
Vetiver
A vetiver illata erősíti a központi idegrendszert. Elcsitítja az
érzelmek háborgását, segít kilábalni a depresszióból. Megszünteti az
álmosságot és az álmatlanságot, megszünteti az idegeskedést. Csökkenti a
szorongást. Képes az érzelmileg kimerült emberbe lelket verni. Az
érzelmekről a gondolatokra és a cselekvésre tereli a figyelmet.
Olvass tovább:
https://fenysziv.webnode.hu/fustolok/
Füstölőtörténet
Ősidőktől kezdve az ember megszámlálhatatlan illattal találkozott,
melyek közül sokat rendkívül kedvel, másokat nemkívánatosnak tekint és
igyekszik elnyomni ezeket gyakran más, kedvelt illatokkal.
A szagokra és illatokra gondolva fel sem merül bennünk, hogy egy
misztikus utazás részeseivé tehetnek bennünket. Miért van az, hogy az
illatokra koránt sincs annyi megkülönböztető szavunk, mint mondjuk a színekre?
Az illatok tulajdonképpen apró részecskék sokaságából állnak, és még azt sem tudjuk pontosan, hogyan érzékeljük őket.
A füstölők az egész világon a vallásos és mágikus szertartások szerves
részét képezték és képezik a mai napig. A régiek hittek abban, hogy
bizonyos illatok vonzzák a jó, illetve taszítják a rossz szellemeket.
Füstölőt nem csak azért égettek, hogy Isteneiknek szentelt helyet
megtisztítsák, hanem azért is, hogy az égő áldozatok átható szagát
elnyomják.
Ősi hiedelem az is, hogy a füstölő felemelkedő füstje felviszi a
könyörgést az égbe, az istenekhez. Ugyanez a hiedelem kapcsolódik az
amerikai indián törzsek között ismert békepipa szertartáshoz.
Az indián békepipa szertartás füstölő-égető rituálénak számít, mivel a
dohányba gyakran kevertek különféle növényeket. Ezenkívül a füstölő
segít megteremteni az elmélyült meditációhoz vagy az ájtatos imához
leginkább megfelelő légkört.
A füstölőként fordított kínai xiang szó valójában "illatot" jelent. Az
első dokumentum arról, hogy Kínában füstölőt használtak a középkorból
származik, de nem kétséges, hogy a füstölő ismerete és használata több,
mint ezeresztendős múlta tekint vissza.
A Tang-dinasztia idején már léteztek úgynevezett "füstölő-órák". A
füstölők egyenletes égése tette lehetővé, hogy az időméréshez is
hasznosíthassák. Időegységük az 1 ke (14 perc és 24 mp) volt.
Ez a hagyomány olyannyira tartotta magát, hogy a XVI. században
készített mechanikus órákat is a füstölőre megszabott időegységek
alapján kezdték készíteni.
A füstölő használata a buddhizmus térhódításával Indiából jutott el
nemcsak Kínába, hanem Nepálba, Tibetbe, Mongóliába, Srí Lankára,
Burmába, Koreába, Japánba stb.
Mondhatjuk, hogy minden ország közül talán Kínában a legnagyobb a
füstölőfogyasztás. Régtől fogva a természetfeletti erőkkel való
érintkezés eszközének tekintették nemcsak a buddhisták, de a taoisták és
konfuciánusok is.
Az égő füstölőpálcákkal való gesztikuláció jelenti a
kapcsolatteremtést, a füstjük jelzi az isteneknek, ősöknek, hogy a
számukra felajánlott ételáldozat elkészül a számukra. A hagyományos
szertartások, rituálék elengedhetetlen kellékeként használják esküvő,
temetés stb. alkalmával, de olykor minden különösebb jelentős nélkül,
csak magáért az illatért gyújtanak füstölőt.
Különböző formájú és nagyságú füstölőket ismerünk, a 10 cm körüli
pálcikáktól kezdve az 5 méter magas, fatörzs nagyságúakig. Vannak rúd és
spirál alakúak, körkörösek, díszesek és egyszerűek, mártottak,
csavartak, sodrottak, pálcások és pálca nélküliek.
A füstölőkészítéshez a szantálfa szolgáltatja a legközkedveltebb
alapanyagot, de szinte minden létező kellemes illatot, aromát képesek
előállítani.
A kínai füstölők közül is kettőt különösen nagy becsben tartanak, ezek
az úgynevezett "két híres márka": a Xiangzang elmaradhatatlan kelléke a
kínai újévi ünnepeknek és a buddhista füstölőáldozatoknak; a Dunhuang a
híres buddhista
barlangtemplomokról kapta a nevét, a gyógyító Buddhára utalva. A
füstölők egy fajtáját nem illatáért és spirituális jelentősége miatt
kedvelik, ezt "szúnyog füstölő"-nek is hívják (wenzixiang), melynek
füstje hatásosan riasztja el a szúnyogokat, moszkitókat, legyeket és
molyokat.
Az illatok meghatározhatják hangulatunkat, közérzetünket. A keleti
emberek évezredekkel ezelőtt felfedezték a füstölők jótékony hatását:
kellemes illatuk mellett egészségvédő és nyugtató hatással is
rendelkeznek. Tiszta gyógynövényekből, virágolajokból és fűszerekből
készülnek.
A füstölők szerepe a keleti kultúrában meghatározó: vallási
szertartások, temetések, sőt ma már a mindennapok elengedhetetlen
kelléke. A buddhista vallással a füstölők alkalmazása elterjedt egész
Ázsiában. Napjainkban a füstölő egyre nagyobb teret hódít Európában is.
Jótékony hatását a modern tudományok is igazolták.
A füstölő használata
Egy szál füstölőt tartsunk pár másodpercig láng fölé, amíg a vége
parázslani nem kezd, majd fújjuk el a lángot. A pálcás füstölőt szúrjuk
földbe, gyurmába, a lehulló hamu felfogásáról gondoskodjunk.
India
India napjainkban a füstölőgyártás egyik központja: a füstölőpaszták
készítéséhez ében-, teak- és szantálfát, pézsmát, sáfrányt, mirhát és
egyéb fűszereket használnak, ezekbe sodorják a bambuszpálcákat.
Kína
Kínában az istenekkel való érintkezés eszköze a füstölőpálcák égetése.
Ázsia országai közül talán itt a legnagyobb a füstölőfogyasztás. A kínai
füstölők a legjobb minőségűek Kelet-Ázsiában.
Japán
Japánban a teaceremóniához hasonlóan a füstölőpálcák használata is a
művészet egy része. A tömjén égetése az ünnepélyes szertartás része:
áldozat Buddhának és az isteneknek. Japánban külön művészet fejlődött ki
azokra az illatokra épülve, melyek természetes anyagok hevítésekor
szabadulnak fel.
A nyugaton kevéssé ismert koh-do, melyet gyakran füstölőszertartásnak
fordítanak, valójában az első művészeti forma, amit a gésáknak oktattak,
ezt követte a teaceremónia, a költészet, majd a hangszeres művészet.
A parfümöktől eltérően, a füstölő illata olyannyira finom és kifinomult
lehet, hogy a kínaiak a szaglás szó helyett a hallgatás (venxiang)
szóval írták le azt, amikor valaki meggyújtott egy füstölőt, és
illatában gyönyörködött. Ez a kifejezés a japán nyelvben is
meghonosodott.
A füstölőceremónia körül különféle iskolák alakultak. Ezek a két
alapítóra, Sino Szosinra és Szandzsonisi Szanetakára vezették vissza
eredetüket, akik gondosan kidolgozták az illatok értékelésének és
azonosításának kifinomult módszereit.
Az Oie Iskola, melyet Szandzsonisi Szanetaka alapított, költői
szellemből építkező, udvari játékokat magában foglaló gyakorlatokból
állt. Sino Szosin Sino Iskolája pedig harcos stílust képviselt, melyben a
hangsúly a szigorú szabályokon és a szellemi képzésen volt.
A témáról írt korabeli művek rendkívül óvatosan tárgyalják az illatok
elegyítését is magában foglaló művészet fortélyait, mivel a mesterek nem
szívesen tárták fel titkaikat; csak gondosan kiválasztott
tanítványaikra bízták, és szavakban adták tovább.
Az egyik legismertebb és legnépszerűbb formája a koh-nak a pálcika,
mely nem tartalmaz bambusz szálat, ezért illata finomabb, füstje
halványabb a megszokottnál. A legkülönfélébb alkalmakkor teheti
színesebbé életünket, akár egy csésze kiváló japán zöld tea, a bancsa
kortyolgatása közben.
Tibet
A tibeti füstölő nagyon sok fajta gyógynövényből készül. Míg az indiai,
kínai füstölők alapanyaga általában 3-4 fajta gyógynövény, a tibeti
füstölők többsége akár 25 fajta gyógynövényt is tartalmazhat. A tibeti
füstölőt rúd alakúra sodorják, pálca nélkül.
A füstölök kultúrája
A keleti kultúrákban évezredek óta használják a legkülönfélébb
füstölőszereket, amelyek közül elsősorban az indiai, a kínai az utóbbi
időkben pedig a tibeti és japán füstölők ismertebbek az európai ember
számára. A füstölőt, mint praktikus gyakorlati segédeszközt, elsősorban
időegységek mérésére használták: kínai állami hivatalokban, az
írástudók, hivatalnokok munkaterületein, a földművelésben az
öntözőrendszerek szabályozásánál, továbbá a vallási szertartásoknál.
A hinduista, buddhista, taoista, konfucionista templomokban
"tömjénáldozat" bemutatásánál volt fontos szerepe, s így van ez
napjainkban is. Megjegyzendő érdekesség, hogy a kereszténység is
használja a különféle füstölőszereket, tömjéneket, de nem a
vallásalapítás kezdeteitől, mivel a füstölőt akkoriban még tiltott
dologként tartották számon. A bálványimádás eszközeként, a sátán
játékszereként kezelték, s csak később változott meg felőle a
gondolkodásuk. A füstölő-használat jellegzetesen keleti, elsősorban
délkelet-ázsiai, távol-keleti szokás. A buddhista kolostorokban, egyes
harcművészeti iskolákban még ma is füstölőt gyújtanak a meditáció, a
gyakorlatozás kezdetén, s a füstölő parazsának ellobbanása jelenti a
tevékenység végét.
A füstölők alkalmazásának legkorábbi időszakában illatos virágokat,
gyógynövényeket, illatos fakérget, s azok keverékeit égették, s csak
később alakultak ki a ma ismert füstölőformák, mint pl. a gyantával kúp
alakúra gyúrt, esetleg anélkül préselt és a bambuszszál köré tapasztott
típusok. A füstölők által kibocsátott füstgomolyagoknak, illatoknak
jelentős szerepük van a szellemi elmélyülés különféle formáinak és
mélységeinek megvalósításában. A füst gomolygása, szétáramlása, felfelé
kúszó csíkja az elvont gondolkodásban, a szimbolizmusban nagy
jelentőségű, ugyanis bizonyos dolgok, vagy lények sorsának alakulása, az
egyes tevékenységek sikere, vagy kudarca azokból kikövetkeztethető,
megérezhető a régi idők tanítói szerint. A múlt mágusai, papjai, de
napjaink szerzetesei is alkalmazzák a füst áramlásának megfigyelését
jövendőmondásra, egyes történések végeredményeinek meghatározására.
A füstölő illata már a régi időkben is felhasznált volt a tradicionális
orvoslásban, legfőképpen pedig a lélekgyógyászatban, pontosabban
azokban az esetekben, amikor az egyes testi és szervi betegségeket a
lélek, a pszichikum, az elme befolyásolásán keresztül kísérelték
gyógykezelni. Ezekben az esetekben nem is a betegség gyógyításával,
hanem inkább a felbomlott lelki, tudati harmónia helyreállításán
keresztül próbálták meg elérni a kívánt hatást. Mint az sokak számára
ismeretes, a szervezet, az egyén fizikai aspektusa igen érzékenyen
reagál a lelket érintő változásokra, akár negatív, akár pozitív
hatásokra.
A nagy bánat - de a túlzott öröm is - esetenként testi, szervi
változásokat, betegségeket, sérüléseket idézhet elő. A tradicionális
gyógyász ilyen esetekben - a szervi sérülés kezelése mellett - leginkább
a pszichikumot célozza meg tevékenységével, hogy az abban létrejött
zavart megszüntesse. Ennek a módszernek az egyik lehetősége az illatok
alkalmazása, amelyeket esetenként a füstölő segítségével továbbítunk. A
mai modern természetgyógyászatban ún. "aromaterápia" és
"virágillat-terápia" néven ismert és egyre szélesebb körben alkalmazott
módszerek a múltban a távol-keleti kultúrákban rendszeresen használt
gyógyászati tevékenységként szerepeltek.
A múlt orvosai, tanítói, tudós szerzetesei megfigyelték, hogy mind az
emberekre, mind pedig az állatokra különféle hatásokat, befolyásokat
gyakorolnak egyes növények, fák, bokrok, virágok illatai, s ezeket az
ismereteket rendszerezve kialakították az illatokkal történő gyógyítás
módszereit. A hagyományos kínai gyógyászatban "moxibustio" néven ismert
ún. égetéses, melegítéses gyógymód fő eszköze is egyfajta füstölő,
pontosabban egy füstölő rúd, amit több esetben fekete ürömből gyúrnak
szivar alakúra. Az ilyen füstölőrúddal a megadott akupunktúrás pontra
gyakorolnak melegítő hatást, s eközben a füstölőrúd illata is beszivárog
a testbe. Más esetben a pontba beszúrt tűt melegítik vele úgy, hogy
arra ráerősítik.
A kínai "dunhuang" füstölőt a híres buddhista barlangtemplomokról
nevezték el, "Gyógyító Buddha" személyére utalva. Ezt az egészség
megőrzéséért égetik. A kórházakban baktériumölő és szagtalanító
hatásáért használják, különösen a megfázásos, járványos időszakokban.
A "feitian" füstölőt a tudósok és művészek használják Kínában, ihletük
fokozására. Elnevezésében a füstölő lehulló hamujának "repülő égi
tündéreket" idéző látványára utalnak.
A "xiangzang" füstölő a vallási és ünnepi szertartásokon, a kínai újévi
fesztiválon és a buddhista tömjénáldozatokkor használatos.
Elkészítésének titka több mint száz évvel ezelőtt került ki Tibetből.
Indiában szinte mindenhol és minden időben füstölők illatát lehet
érezni, nem csupán a templomokban, de az utcákon is. Egy utazó szerint
ez India jellegzetes szaga. A hagyományok szerint a füstölőket
virágolajokból, fűszerekből, gyógynövényekből keverik és ún. "mártásos"
technikával készítik, többnyire az egyes műhelyek titkosan kezelt
receptjei szerint. Az ilyen füstölők illata a szobákban kellemes légkört
varázsol, a bútorokból és függönyökből kiviszi a dohszagot és a
cigarettafüstöt. Egyes fajták elriasztják a szúnyogokat és legyeket, míg
mások a szexuális együttléthez biztosítanak intim légkört, s megint
mások pedig a szellemi elmélyülést segítik elő, segítik az
összpontosítást, megnyugtatják az idegeket, erősítik a tudatalatti
érzékenységét.
Úgy tartják, hogy a világ legfinomabb és legtisztább gyógynövényei
Vietnamban találhatóak, ezért több műhely az onnan beszerzett anyagokból
készíti füstölőit.
A füstölők használatának nagy jelentősége és kultúrája van Japánban is.
A legjobb minőségű füstölőkészítményeket a japán Shoyeido és Nippon
Kodo állítja elő. Japánban külön művészet fejlődött ki azokra az
illatokra épülve, amelyek különleges aromafák hevítésekor szabadulnak
fel. A nyugaton kevésbé ismert "koh-do", amelyet gyakran
füstölőszertartásnak fordítanak, valójában az első művészeti forma,
amelyet a "gésák"-nak oktattak. Ezt követte a teaszertartás, a
költészet, a virágrendezés majd a hangszeres művészet gyakorlata. A
parfümöktől eltérően egyes füstölők illata annyira finom és kifinomult
lehet, hogy a kínaiak a szaglás szó helyett a hallgatás (wenxiang)
szóval írták le, amikor valaki meggyújtott egy füstölőt és illatát
élvezte.
Ez a kifejezés a japán nyelvben is meghonosodott. A harcosok és a nemes
urak gyakran gyűltek össze, hogy élvezetüket leljék az illatok
harmóniájában. A füstölőkészítményeket nagy becsben tartották és nagy
hangsúlyt helyeztek birtoklásukra. Japán egyedülálló, illatokból
építkező művészete, a füstölőszertartás köré különféle iskolák
alakultak, melyek a két alapítóra vezetik vissza eredetüket, akik
gondosan kidolgozták az illatok értékelésének és azonosításának
kifinomult módszereit.
Az "Oie" iskola, amelyet Sandjonishi Sanetaka, a költészetben is jártas
tudós alapított, költői szellemből építkező, udvari játékokat is
magában foglaló gyakorlatokból állt. A császár katonai tanácsadójának,
"Shino Soshin"-nak "Shino" nevezetű iskolája pedig harcos stílust
képviselt, amelyben a hangsúly a szigorú szabályokon és szellemi
gyakorlatokon volt. A témákról írt korabeli művek rendkívül óvatosan
tárgyalják az illatok elegyítését is magában foglaló művészet
fortélyait, mivel a mesterek nem szívesen fedték fel titkaikat. Azokat
csak gondosan kiválasztott tanítványaik számára, szóban és gyakorlatban
adták tovább.
Az egyik legnépszerűbb és legismertebb formája a "koh"-nak, a
füstölőnek a pálcika, amely nem tartalmaz bambuszszálat, ezért illata
finomabb, füstje pedig halványabb a megszokottnál. A gondosan
kiválogatott természetes alapanyagok művészi elegyítése teszi a
füstölőket egyedülállóvá és különlegessé. A különféle
illat-összeállítások különleges aromafák, fagyanták, ritka fakérgek,
egzotikus fűszerek, gyógynövények és virágok keverékéből jönnek létre.
A füstölőket használatuk célján túl több más szempontból is
megkülönböztetik, pl. hogy tartalmaz-e középen bambuszszálat, vagy sem.
Ez utóbbiaknak általában lágyabb és finomabb az illatuk, míg az
előbbieknek erőteljesebb, aktívabb. A füstölőhasználat során mindenkinek
saját személyisége, aktuális pszichikai- és fizikai állapotához mérten
kell megválasztania a megfelelő típust. Használatukat nem szabad
túlzásba vinni, mert káros is lehet a zárt térben állandóan füstölőt
lélegezni.
Egyes esetekben átmeneti, vagy állandó allergiát is kiválthatnak
bizonyos típusok, legfőképpen abban az esetben, ha nem az eredeti
gyártmányokat, hanem a hamisított, vagy gyárilag tucatszámra,
műaromákból készített termékeket vásárolunk meg. Ez utóbbiaktól
ajánlatos minden körülmények közt tartózkodni, s mindig az ismert,
eredeti készítményeket beszerezni, még abban az esetben is, ha azok
valamivel drágábbak. Ha nem így teszünk, annak idővel egészségünk látja
kárát. Terhesség, epilepszia, szoptatás alatt, valamint egyes
asztmatikus betegségek esetén óvatosan kezelendők a füstölőszerek,
legfőképpen azok számára, akik nem ismerik a növények szervezetre
gyakorolt hatásait.
Az ilyen esetekben ajánlatos kikérni hozzáértő szakember tanácsát,
ügyelve arra is, hogy csak hivatalos szervezetnél bejegyzett, s
lehetőleg orvos-természetgyógyász véleményét tekintsük mérvadónak, ne
pedig a lépten-nyomon felbukkanó mágusok, boszorkányok, önjelölt
csodadoktorok zagyvaságaira hallgassunk, mert az ilyenek tevékenységéből
több súlyos betegség, de halál is származott már.
A füstölőkhöz alkalmazott növények pl. a szegfűszeg, eukaliptusz,
fahéj, mentha, szantál, fenyő, szerecsendió, pacsuli-bokor, mirha,
aloéfa, stb.
A füstölőt körültekintően kell használnunk azért is, mert megfelelő
körültekintés hiányában tüzet okozhat. A legjobb a lyukacsos fém-, vagy
üvegbúra alatti füstölés. Megfelelő az is, ha virágcserépbe homokot
teszünk, s a füstölőszárat abba szúrjuk, s az egészet egy fémtálcára
helyezzük. A füstölő közelében, mellette és fölötte ne legyen éghető
dolog. Ne tegyük szobanövények földjébe sem, mert megégeti a növény
leveleit, akkor is, ha nem ér hozzá, csak távolabbról - főként alulról
fölfelé - melegíti. Gyerekszobában felügyelet nélkül tragédiát is
okozhat, mint láttuk azt néhány hónapja a televízióban.
Mindenesetre, amellett, hogy a füstölőhasználatnak is - mint minden
egyéb másnak - megvan a maga veszélyessége, megfelelő módon kezelve,
mindennapjaink kellemes és hasznos eszközeként mindenki számára
javasolni tudom rendszeres alkalmazását.
Füstölők illatainak hatásai :
Égerfa (Agarwood)
Élénkítő, kissé fanyar illattát sokan kedvelik. Szellemi fáradtság
esetén kitisztítja a gondolatokat. Egyensúlyt teremt a test
energia-központjai között.
Olaját a nagyon öreg, korhadt fának a vízgőz-desztillációjából nyerik.
Bergamot
A bergamot illata felvidítja és frissíti a lelket. Eloszlatja a
félelmet és az aggodalmaskodást, mérsékli a szorongást. Elsimítja az
érzelmek hullámzását. Még az idegösszeomlás szélén álló embert is
megnyugtatja. Örömérzetet vált ki és boldogsággal tölt el. Alkalmas az
önbizalom helyreállítására.
Eukaliptusz
Élénkít és felfrissíti az embert. Még a lustaságot is segít legyőzni.
Vezetés közben is alkalmazhatjuk fáradtság ellen. Növeli a szellemi
befogadóképességet és a koncentrációt.
Érzelmi túlterheltség esetén segít visszaállítani a lelki egyensúlyt. Veszekedés után kitisztíthatjuk vele gondolatainkat.
Fahéj
Gondolatébresztő, erősíti az akaraterőt és az önuralmat. Inspirálóan
hat szellemi kimerültség, melankólia esetén. Afrodiziákum hírében áll,
mivel felébreszti a férfi szenvedélyét.
Ilang-ilang
Hatásos ellenszere az idegi eredetű feszültségeknek. Erőteljesen
csillapítja a haragot, a félelmet és a csalódottságot, miközben
előmozdítja a szeretet, a biztonság, a higgadt derű keletkezését
érzésvilágunkban. Tehát a pozitív érzelmekre és érzésekre ösztönöz.
Egyértelműen növeli az érzékiséget, és mély ellazultságot eredményez.
Indiai magnólia (Champa)
Édes átható illata afrodiziákumként hat. Növeli a női vonzerőt. Növeli a tisztánlátó képességet.
Ennek a magnóliák csoportjába tartozó cserjének sok vállfaja létezik Indiában.
Jázmin
A jázmin szinte minden idegállapotra jótékonyan hat. Oldja a
szorongást, a búskomorságot. Derűssé és magabiztossá tesz. Testi-lelki
lazítószer.
Felfűti az érzelmeket és oldja az érzéketlenséget. Érzéki illata képes
megteremteni a bizalom és a szeretet elragadtatott légkörét.
Kék lótusz (Blue Lotus)
A lótusz illata energiát, boldogságot és termékenységet nyújt.
Spirituálisan nagyon jelentős. Növeli a tisztaságot és az önzetlenséget,
odaadást, mivel kinyitja a szívcsakrát. Nyugtató, meditatív illat.
Levendula
Helyreállítja a lelki egyensúlyt. Eloszlatja a depressziót, a
félelmeket, segít az álmatlanság, a túlérzékenység, a mélabú, az
idegesség és a feszültségek felszámolásában. Erősíti az idegrendszert.
Lecsillapítja az elmét, lazít, és támogatja a testi-lelki jó közérzet fenntartását.
Magnólia
Harmóniát és békét teremt. Fokozza a női vonzerőt, és az önbecsülést. Növeli az akaraterőt.
Mirha (Myrrh)
A mirha illata kimozdít az egykedvűségből. Meghozza a
kezdeményezőkészséget, erővel tölt el. Előhívja a tisztánlátást, az
összpontosítási képességeket. Segít megfékezni az indulatokat, a haragot
és a túl szenvedélyes érzelmeket.
Pacsuli
Mérsékli a búskomorságot és a szorongást. Segít felépülni a nyomasztó
érzelmi vagy lelkiállapotokból. Csökkenti a szellemi fáradtságot. Elűzi
az egykedvűséget. Élénkítő illat, melynek érzéki hatása is jelentős.
Pézsma (Musk)
Enyhíti a pszichikai kimerültség okozta fáradtságot. Serkenti a
gondolkodást. Tonizáló, erősítő hatású. Önbizalmat és bátorságot ad.
Eredetileg a pézsmaszarvas mirigyeiből származott. Ma azonban Indiában a pézsmacserje nevű növényből állítják elő.
Rózsa
A rózsa illata derűre váltja a búskomorságot. Enyhíti a szorongást.
Emelkedett hangulatot teremt. Erősen csökkenti a feszültséget. Segít
felszámolni a csalódottság érzését, a féltékenységet. Elhárítja az
érzelmi akadályokat, ezzel megnyitja az utat a boldogság előtt. Ösztönzi
és bátorítja a szerelmet.
Sáfrány (Saffron)
Kiegyensúlyozza az idegrendszert, ellazít. Segít megemészteni a múlt
kellemetlen tapasztalatait. Érzéki hatása is van. A hagyomány szerint a
szeretet és a termékenység fokozója.
Szantál (Sandalwood, Chandan)
A szantál illata lecsillapítja a felkavarodott érzelmeket. Nyugtatja a
testet és a lelket. Eloszlatja a nyomasztó élmények miatt keletkezett
feszültséget. Megfékezi az ingerlékenységet.
Használata nyitottá és megértővé tesz. Erősíti az eltökéltséget, és
világosabbá teszi a gondolkodási folyamatot. Feléleszti a szunnyadó
szellemiséget.
Tömjén
A tömjén illata erőt ad, hogy a megterhelő lelki szorongástól,
idegfeszültségtől és gondterheltségtől megszabaduljunk. Csökkenti a
lelki és szellemi kimerültséget. Segít az érzelmi sebek elviselésében, a
régmúlt terheinek elengedésében. Lassítja légzést, így lehiggadva
fölösleges izgatottságunk elmúlik. Koncentrálja és állandósítja a
figyelmet.
Vetiver
A vetiver illata erősíti a központi idegrendszert. Elcsitítja az
érzelmek háborgását, segít kilábalni a depresszióból. Megszünteti az
álmosságot és az álmatlanságot, megszünteti az idegeskedést. Csökkenti a
szorongást. Képes az érzelmileg kimerült emberbe lelket verni. Az
érzelmekről a gondolatokra és a cselekvésre tereli a figyelmet.
Olvass tovább:
https://fenysziv.webnode.hu/fustolok/
Füstölőtörténet
Ősidőktől kezdve az ember megszámlálhatatlan illattal találkozott,
melyek közül sokat rendkívül kedvel, másokat nemkívánatosnak tekint és
igyekszik elnyomni ezeket gyakran más, kedvelt illatokkal.
A szagokra és illatokra gondolva fel sem merül bennünk, hogy egy
misztikus utazás részeseivé tehetnek bennünket. Miért van az, hogy az
illatokra koránt sincs annyi megkülönböztető szavunk, mint mondjuk a színekre?
Az illatok tulajdonképpen apró részecskék sokaságából állnak, és még azt sem tudjuk pontosan, hogyan érzékeljük őket.
A füstölők az egész világon a vallásos és mágikus szertartások szerves
részét képezték és képezik a mai napig. A régiek hittek abban, hogy
bizonyos illatok vonzzák a jó, illetve taszítják a rossz szellemeket.
Füstölőt nem csak azért égettek, hogy Isteneiknek szentelt helyet
megtisztítsák, hanem azért is, hogy az égő áldozatok átható szagát
elnyomják.
Ősi hiedelem az is, hogy a füstölő felemelkedő füstje felviszi a
könyörgést az égbe, az istenekhez. Ugyanez a hiedelem kapcsolódik az
amerikai indián törzsek között ismert békepipa szertartáshoz.
Az indián békepipa szertartás füstölő-égető rituálénak számít, mivel a
dohányba gyakran kevertek különféle növényeket. Ezenkívül a füstölő
segít megteremteni az elmélyült meditációhoz vagy az ájtatos imához
leginkább megfelelő légkört.
A füstölőként fordított kínai xiang szó valójában "illatot" jelent. Az
első dokumentum arról, hogy Kínában füstölőt használtak a középkorból
származik, de nem kétséges, hogy a füstölő ismerete és használata több,
mint ezeresztendős múlta tekint vissza.
A Tang-dinasztia idején már léteztek úgynevezett "füstölő-órák". A
füstölők egyenletes égése tette lehetővé, hogy az időméréshez is
hasznosíthassák. Időegységük az 1 ke (14 perc és 24 mp) volt.
Ez a hagyomány olyannyira tartotta magát, hogy a XVI. században
készített mechanikus órákat is a füstölőre megszabott időegységek
alapján kezdték készíteni.
A füstölő használata a buddhizmus térhódításával Indiából jutott el
nemcsak Kínába, hanem Nepálba, Tibetbe, Mongóliába, Srí Lankára,
Burmába, Koreába, Japánba stb.
Mondhatjuk, hogy minden ország közül talán Kínában a legnagyobb a
füstölőfogyasztás. Régtől fogva a természetfeletti erőkkel való
érintkezés eszközének tekintették nemcsak a buddhisták, de a taoisták és
konfuciánusok is.
Az égő füstölőpálcákkal való gesztikuláció jelenti a
kapcsolatteremtést, a füstjük jelzi az isteneknek, ősöknek, hogy a
számukra felajánlott ételáldozat elkészül a számukra. A hagyományos
szertartások, rituálék elengedhetetlen kellékeként használják esküvő,
temetés stb. alkalmával, de olykor minden különösebb jelentős nélkül,
csak magáért az illatért gyújtanak füstölőt.
Különböző formájú és nagyságú füstölőket ismerünk, a 10 cm körüli
pálcikáktól kezdve az 5 méter magas, fatörzs nagyságúakig. Vannak rúd és
spirál alakúak, körkörösek, díszesek és egyszerűek, mártottak,
csavartak, sodrottak, pálcások és pálca nélküliek.
A füstölőkészítéshez a szantálfa szolgáltatja a legközkedveltebb
alapanyagot, de szinte minden létező kellemes illatot, aromát képesek
előállítani.
A kínai füstölők közül is kettőt különösen nagy becsben tartanak, ezek
az úgynevezett "két híres márka": a Xiangzang elmaradhatatlan kelléke a
kínai újévi ünnepeknek és a buddhista füstölőáldozatoknak; a Dunhuang a
híres buddhista
barlangtemplomokról kapta a nevét, a gyógyító Buddhára utalva. A
füstölők egy fajtáját nem illatáért és spirituális jelentősége miatt
kedvelik, ezt "szúnyog füstölő"-nek is hívják (wenzixiang), melynek
füstje hatásosan riasztja el a szúnyogokat, moszkitókat, legyeket és
molyokat.
Az illatok meghatározhatják hangulatunkat, közérzetünket. A keleti
emberek évezredekkel ezelőtt felfedezték a füstölők jótékony hatását:
kellemes illatuk mellett egészségvédő és nyugtató hatással is
rendelkeznek. Tiszta gyógynövényekből, virágolajokból és fűszerekből
készülnek.
A füstölők szerepe a keleti kultúrában meghatározó: vallási
szertartások, temetések, sőt ma már a mindennapok elengedhetetlen
kelléke. A buddhista vallással a füstölők alkalmazása elterjedt egész
Ázsiában. Napjainkban a füstölő egyre nagyobb teret hódít Európában is.
Jótékony hatását a modern tudományok is igazolták.
A füstölő használata
Egy szál füstölőt tartsunk pár másodpercig láng fölé, amíg a vége
parázslani nem kezd, majd fújjuk el a lángot. A pálcás füstölőt szúrjuk
földbe, gyurmába, a lehulló hamu felfogásáról gondoskodjunk.
India
India napjainkban a füstölőgyártás egyik központja: a füstölőpaszták
készítéséhez ében-, teak- és szantálfát, pézsmát, sáfrányt, mirhát és
egyéb fűszereket használnak, ezekbe sodorják a bambuszpálcákat.
Kína
Kínában az istenekkel való érintkezés eszköze a füstölőpálcák égetése.
Ázsia országai közül talán itt a legnagyobb a füstölőfogyasztás. A kínai
füstölők a legjobb minőségűek Kelet-Ázsiában.
Japán
Japánban a teaceremóniához hasonlóan a füstölőpálcák használata is a
művészet egy része. A tömjén égetése az ünnepélyes szertartás része:
áldozat Buddhának és az isteneknek. Japánban külön művészet fejlődött ki
azokra az illatokra épülve, melyek természetes anyagok hevítésekor
szabadulnak fel.
A nyugaton kevéssé ismert koh-do, melyet gyakran füstölőszertartásnak
fordítanak, valójában az első művészeti forma, amit a gésáknak oktattak,
ezt követte a teaceremónia, a költészet, majd a hangszeres művészet.
A parfümöktől eltérően, a füstölő illata olyannyira finom és kifinomult
lehet, hogy a kínaiak a szaglás szó helyett a hallgatás (venxiang)
szóval írták le azt, amikor valaki meggyújtott egy füstölőt, és
illatában gyönyörködött. Ez a kifejezés a japán nyelvben is
meghonosodott.
A füstölőceremónia körül különféle iskolák alakultak. Ezek a két
alapítóra, Sino Szosinra és Szandzsonisi Szanetakára vezették vissza
eredetüket, akik gondosan kidolgozták az illatok értékelésének és
azonosításának kifinomult módszereit.
Az Oie Iskola, melyet Szandzsonisi Szanetaka alapított, költői
szellemből építkező, udvari játékokat magában foglaló gyakorlatokból
állt. Sino Szosin Sino Iskolája pedig harcos stílust képviselt, melyben a
hangsúly a szigorú szabályokon és a szellemi képzésen volt.
A témáról írt korabeli művek rendkívül óvatosan tárgyalják az illatok
elegyítését is magában foglaló művészet fortélyait, mivel a mesterek nem
szívesen tárták fel titkaikat; csak gondosan kiválasztott
tanítványaikra bízták, és szavakban adták tovább.
Az egyik legismertebb és legnépszerűbb formája a koh-nak a pálcika,
mely nem tartalmaz bambusz szálat, ezért illata finomabb, füstje
halványabb a megszokottnál. A legkülönfélébb alkalmakkor teheti
színesebbé életünket, akár egy csésze kiváló japán zöld tea, a bancsa
kortyolgatása közben.
Tibet
A tibeti füstölő nagyon sok fajta gyógynövényből készül. Míg az indiai,
kínai füstölők alapanyaga általában 3-4 fajta gyógynövény, a tibeti
füstölők többsége akár 25 fajta gyógynövényt is tartalmazhat. A tibeti
füstölőt rúd alakúra sodorják, pálca nélkül.
A füstölök kultúrája
A keleti kultúrákban évezredek óta használják a legkülönfélébb
füstölőszereket, amelyek közül elsősorban az indiai, a kínai az utóbbi
időkben pedig a tibeti és japán füstölők ismertebbek az európai ember
számára. A füstölőt, mint praktikus gyakorlati segédeszközt, elsősorban
időegységek mérésére használták: kínai állami hivatalokban, az
írástudók, hivatalnokok munkaterületein, a földművelésben az
öntözőrendszerek szabályozásánál, továbbá a vallási szertartásoknál.
A hinduista, buddhista, taoista, konfucionista templomokban
"tömjénáldozat" bemutatásánál volt fontos szerepe, s így van ez
napjainkban is. Megjegyzendő érdekesség, hogy a kereszténység is
használja a különféle füstölőszereket, tömjéneket, de nem a
vallásalapítás kezdeteitől, mivel a füstölőt akkoriban még tiltott
dologként tartották számon. A bálványimádás eszközeként, a sátán
játékszereként kezelték, s csak később változott meg felőle a
gondolkodásuk. A füstölő-használat jellegzetesen keleti, elsősorban
délkelet-ázsiai, távol-keleti szokás. A buddhista kolostorokban, egyes
harcművészeti iskolákban még ma is füstölőt gyújtanak a meditáció, a
gyakorlatozás kezdetén, s a füstölő parazsának ellobbanása jelenti a
tevékenység végét.
A füstölők alkalmazásának legkorábbi időszakában illatos virágokat,
gyógynövényeket, illatos fakérget, s azok keverékeit égették, s csak
később alakultak ki a ma ismert füstölőformák, mint pl. a gyantával kúp
alakúra gyúrt, esetleg anélkül préselt és a bambuszszál köré tapasztott
típusok. A füstölők által kibocsátott füstgomolyagoknak, illatoknak
jelentős szerepük van a szellemi elmélyülés különféle formáinak és
mélységeinek megvalósításában. A füst gomolygása, szétáramlása, felfelé
kúszó csíkja az elvont gondolkodásban, a szimbolizmusban nagy
jelentőségű, ugyanis bizonyos dolgok, vagy lények sorsának alakulása, az
egyes tevékenységek sikere, vagy kudarca azokból kikövetkeztethető,
megérezhető a régi idők tanítói szerint. A múlt mágusai, papjai, de
napjaink szerzetesei is alkalmazzák a füst áramlásának megfigyelését
jövendőmondásra, egyes történések végeredményeinek meghatározására.
A füstölő illata már a régi időkben is felhasznált volt a tradicionális
orvoslásban, legfőképpen pedig a lélekgyógyászatban, pontosabban
azokban az esetekben, amikor az egyes testi és szervi betegségeket a
lélek, a pszichikum, az elme befolyásolásán keresztül kísérelték
gyógykezelni. Ezekben az esetekben nem is a betegség gyógyításával,
hanem inkább a felbomlott lelki, tudati harmónia helyreállításán
keresztül próbálták meg elérni a kívánt hatást. Mint az sokak számára
ismeretes, a szervezet, az egyén fizikai aspektusa igen érzékenyen
reagál a lelket érintő változásokra, akár negatív, akár pozitív
hatásokra.
A nagy bánat - de a túlzott öröm is - esetenként testi, szervi
változásokat, betegségeket, sérüléseket idézhet elő. A tradicionális
gyógyász ilyen esetekben - a szervi sérülés kezelése mellett - leginkább
a pszichikumot célozza meg tevékenységével, hogy az abban létrejött
zavart megszüntesse. Ennek a módszernek az egyik lehetősége az illatok
alkalmazása, amelyeket esetenként a füstölő segítségével továbbítunk. A
mai modern természetgyógyászatban ún. "aromaterápia" és
"virágillat-terápia" néven ismert és egyre szélesebb körben alkalmazott
módszerek a múltban a távol-keleti kultúrákban rendszeresen használt
gyógyászati tevékenységként szerepeltek.
A múlt orvosai, tanítói, tudós szerzetesei megfigyelték, hogy mind az
emberekre, mind pedig az állatokra különféle hatásokat, befolyásokat
gyakorolnak egyes növények, fák, bokrok, virágok illatai, s ezeket az
ismereteket rendszerezve kialakították az illatokkal történő gyógyítás
módszereit. A hagyományos kínai gyógyászatban "moxibustio" néven ismert
ún. égetéses, melegítéses gyógymód fő eszköze is egyfajta füstölő,
pontosabban egy füstölő rúd, amit több esetben fekete ürömből gyúrnak
szivar alakúra. Az ilyen füstölőrúddal a megadott akupunktúrás pontra
gyakorolnak melegítő hatást, s eközben a füstölőrúd illata is beszivárog
a testbe. Más esetben a pontba beszúrt tűt melegítik vele úgy, hogy
arra ráerősítik.
A kínai "dunhuang" füstölőt a híres buddhista barlangtemplomokról
nevezték el, "Gyógyító Buddha" személyére utalva. Ezt az egészség
megőrzéséért égetik. A kórházakban baktériumölő és szagtalanító
hatásáért használják, különösen a megfázásos, járványos időszakokban.
A "feitian" füstölőt a tudósok és művészek használják Kínában, ihletük
fokozására. Elnevezésében a füstölő lehulló hamujának "repülő égi
tündéreket" idéző látványára utalnak.
A "xiangzang" füstölő a vallási és ünnepi szertartásokon, a kínai újévi
fesztiválon és a buddhista tömjénáldozatokkor használatos.
Elkészítésének titka több mint száz évvel ezelőtt került ki Tibetből.
Indiában szinte mindenhol és minden időben füstölők illatát lehet
érezni, nem csupán a templomokban, de az utcákon is. Egy utazó szerint
ez India jellegzetes szaga. A hagyományok szerint a füstölőket
virágolajokból, fűszerekből, gyógynövényekből keverik és ún. "mártásos"
technikával készítik, többnyire az egyes műhelyek titkosan kezelt
receptjei szerint. Az ilyen füstölők illata a szobákban kellemes légkört
varázsol, a bútorokból és függönyökből kiviszi a dohszagot és a
cigarettafüstöt. Egyes fajták elriasztják a szúnyogokat és legyeket, míg
mások a szexuális együttléthez biztosítanak intim légkört, s megint
mások pedig a szellemi elmélyülést segítik elő, segítik az
összpontosítást, megnyugtatják az idegeket, erősítik a tudatalatti
érzékenységét.
Úgy tartják, hogy a világ legfinomabb és legtisztább gyógynövényei
Vietnamban találhatóak, ezért több műhely az onnan beszerzett anyagokból
készíti füstölőit.
A füstölők használatának nagy jelentősége és kultúrája van Japánban is.
A legjobb minőségű füstölőkészítményeket a japán Shoyeido és Nippon
Kodo állítja elő. Japánban külön művészet fejlődött ki azokra az
illatokra épülve, amelyek különleges aromafák hevítésekor szabadulnak
fel. A nyugaton kevésbé ismert "koh-do", amelyet gyakran
füstölőszertartásnak fordítanak, valójában az első művészeti forma,
amelyet a "gésák"-nak oktattak. Ezt követte a teaszertartás, a
költészet, a virágrendezés majd a hangszeres művészet gyakorlata. A
parfümöktől eltérően egyes füstölők illata annyira finom és kifinomult
lehet, hogy a kínaiak a szaglás szó helyett a hallgatás (wenxiang)
szóval írták le, amikor valaki meggyújtott egy füstölőt és illatát
élvezte.
Ez a kifejezés a japán nyelvben is meghonosodott. A harcosok és a nemes
urak gyakran gyűltek össze, hogy élvezetüket leljék az illatok
harmóniájában. A füstölőkészítményeket nagy becsben tartották és nagy
hangsúlyt helyeztek birtoklásukra. Japán egyedülálló, illatokból
építkező művészete, a füstölőszertartás köré különféle iskolák
alakultak, melyek a két alapítóra vezetik vissza eredetüket, akik
gondosan kidolgozták az illatok értékelésének és azonosításának
kifinomult módszereit.
Az "Oie" iskola, amelyet Sandjonishi Sanetaka, a költészetben is jártas
tudós alapított, költői szellemből építkező, udvari játékokat is
magában foglaló gyakorlatokból állt. A császár katonai tanácsadójának,
"Shino Soshin"-nak "Shino" nevezetű iskolája pedig harcos stílust
képviselt, amelyben a hangsúly a szigorú szabályokon és szellemi
gyakorlatokon volt. A témákról írt korabeli művek rendkívül óvatosan
tárgyalják az illatok elegyítését is magában foglaló művészet
fortélyait, mivel a mesterek nem szívesen fedték fel titkaikat. Azokat
csak gondosan kiválasztott tanítványaik számára, szóban és gyakorlatban
adták tovább.
Az egyik legnépszerűbb és legismertebb formája a "koh"-nak, a
füstölőnek a pálcika, amely nem tartalmaz bambuszszálat, ezért illata
finomabb, füstje pedig halványabb a megszokottnál. A gondosan
kiválogatott természetes alapanyagok művészi elegyítése teszi a
füstölőket egyedülállóvá és különlegessé. A különféle
illat-összeállítások különleges aromafák, fagyanták, ritka fakérgek,
egzotikus fűszerek, gyógynövények és virágok keverékéből jönnek létre.
A füstölőket használatuk célján túl több más szempontból is
megkülönböztetik, pl. hogy tartalmaz-e középen bambuszszálat, vagy sem.
Ez utóbbiaknak általában lágyabb és finomabb az illatuk, míg az
előbbieknek erőteljesebb, aktívabb. A füstölőhasználat során mindenkinek
saját személyisége, aktuális pszichikai- és fizikai állapotához mérten
kell megválasztania a megfelelő típust. Használatukat nem szabad
túlzásba vinni, mert káros is lehet a zárt térben állandóan füstölőt
lélegezni.
Egyes esetekben átmeneti, vagy állandó allergiát is kiválthatnak
bizonyos típusok, legfőképpen abban az esetben, ha nem az eredeti
gyártmányokat, hanem a hamisított, vagy gyárilag tucatszámra,
műaromákból készített termékeket vásárolunk meg. Ez utóbbiaktól
ajánlatos minden körülmények közt tartózkodni, s mindig az ismert,
eredeti készítményeket beszerezni, még abban az esetben is, ha azok
valamivel drágábbak. Ha nem így teszünk, annak idővel egészségünk látja
kárát. Terhesség, epilepszia, szoptatás alatt, valamint egyes
asztmatikus betegségek esetén óvatosan kezelendők a füstölőszerek,
legfőképpen azok számára, akik nem ismerik a növények szervezetre
gyakorolt hatásait.
Az ilyen esetekben ajánlatos kikérni hozzáértő szakember tanácsát,
ügyelve arra is, hogy csak hivatalos szervezetnél bejegyzett, s
lehetőleg orvos-természetgyógyász véleményét tekintsük mérvadónak, ne
pedig a lépten-nyomon felbukkanó mágusok, boszorkányok, önjelölt
csodadoktorok zagyvaságaira hallgassunk, mert az ilyenek tevékenységéből
több súlyos betegség, de halál is származott már.
A füstölőkhöz alkalmazott növények pl. a szegfűszeg, eukaliptusz,
fahéj, mentha, szantál, fenyő, szerecsendió, pacsuli-bokor, mirha,
aloéfa, stb.
A füstölőt körültekintően kell használnunk azért is, mert megfelelő
körültekintés hiányában tüzet okozhat. A legjobb a lyukacsos fém-, vagy
üvegbúra alatti füstölés. Megfelelő az is, ha virágcserépbe homokot
teszünk, s a füstölőszárat abba szúrjuk, s az egészet egy fémtálcára
helyezzük. A füstölő közelében, mellette és fölötte ne legyen éghető
dolog. Ne tegyük szobanövények földjébe sem, mert megégeti a növény
leveleit, akkor is, ha nem ér hozzá, csak távolabbról - főként alulról
fölfelé - melegíti. Gyerekszobában felügyelet nélkül tragédiát is
okozhat, mint láttuk azt néhány hónapja a televízióban.
Mindenesetre, amellett, hogy a füstölőhasználatnak is - mint minden
egyéb másnak - megvan a maga veszélyessége, megfelelő módon kezelve,
mindennapjaink kellemes és hasznos eszközeként mindenki számára
javasolni tudom rendszeres alkalmazását.
Füstölők illatainak hatásai :
Égerfa (Agarwood)
Élénkítő, kissé fanyar illattát sokan kedvelik. Szellemi fáradtság
esetén kitisztítja a gondolatokat. Egyensúlyt teremt a test
energia-központjai között.
Olaját a nagyon öreg, korhadt fának a vízgőz-desztillációjából nyerik.
Bergamot
A bergamot illata felvidítja és frissíti a lelket. Eloszlatja a
félelmet és az aggodalmaskodást, mérsékli a szorongást. Elsimítja az
érzelmek hullámzását. Még az idegösszeomlás szélén álló embert is
megnyugtatja. Örömérzetet vált ki és boldogsággal tölt el. Alkalmas az
önbizalom helyreállítására.
Eukaliptusz
Élénkít és felfrissíti az embert. Még a lustaságot is segít legyőzni.
Vezetés közben is alkalmazhatjuk fáradtság ellen. Növeli a szellemi
befogadóképességet és a koncentrációt.
Érzelmi túlterheltség esetén segít visszaállítani a lelki egyensúlyt. Veszekedés után kitisztíthatjuk vele gondolatainkat.
Fahéj
Gondolatébresztő, erősíti az akaraterőt és az önuralmat. Inspirálóan
hat szellemi kimerültség, melankólia esetén. Afrodiziákum hírében áll,
mivel felébreszti a férfi szenvedélyét.
Ilang-ilang
Hatásos ellenszere az idegi eredetű feszültségeknek. Erőteljesen
csillapítja a haragot, a félelmet és a csalódottságot, miközben
előmozdítja a szeretet, a biztonság, a higgadt derű keletkezését
érzésvilágunkban. Tehát a pozitív érzelmekre és érzésekre ösztönöz.
Egyértelműen növeli az érzékiséget, és mély ellazultságot eredményez.
Indiai magnólia (Champa)
Édes átható illata afrodiziákumként hat. Növeli a női vonzerőt. Növeli a tisztánlátó képességet.
Ennek a magnóliák csoportjába tartozó cserjének sok vállfaja létezik Indiában.
Jázmin
A jázmin szinte minden idegállapotra jótékonyan hat. Oldja a
szorongást, a búskomorságot. Derűssé és magabiztossá tesz. Testi-lelki
lazítószer.
Felfűti az érzelmeket és oldja az érzéketlenséget. Érzéki illata képes
megteremteni a bizalom és a szeretet elragadtatott légkörét.
Kék lótusz (Blue Lotus)
A lótusz illata energiát, boldogságot és termékenységet nyújt.
Spirituálisan nagyon jelentős. Növeli a tisztaságot és az önzetlenséget,
odaadást, mivel kinyitja a szívcsakrát. Nyugtató, meditatív illat.
Levendula
Helyreállítja a lelki egyensúlyt. Eloszlatja a depressziót, a
félelmeket, segít az álmatlanság, a túlérzékenység, a mélabú, az
idegesség és a feszültségek felszámolásában. Erősíti az idegrendszert.
Lecsillapítja az elmét, lazít, és támogatja a testi-lelki jó közérzet fenntartását.
Magnólia
Harmóniát és békét teremt. Fokozza a női vonzerőt, és az önbecsülést. Növeli az akaraterőt.
Mirha (Myrrh)
A mirha illata kimozdít az egykedvűségből. Meghozza a
kezdeményezőkészséget, erővel tölt el. Előhívja a tisztánlátást, az
összpontosítási képességeket. Segít megfékezni az indulatokat, a haragot
és a túl szenvedélyes érzelmeket.
Pacsuli
Mérsékli a búskomorságot és a szorongást. Segít felépülni a nyomasztó
érzelmi vagy lelkiállapotokból. Csökkenti a szellemi fáradtságot. Elűzi
az egykedvűséget. Élénkítő illat, melynek érzéki hatása is jelentős.
Pézsma (Musk)
Enyhíti a pszichikai kimerültség okozta fáradtságot. Serkenti a
gondolkodást. Tonizáló, erősítő hatású. Önbizalmat és bátorságot ad.
Eredetileg a pézsmaszarvas mirigyeiből származott. Ma azonban Indiában a pézsmacserje nevű növényből állítják elő.
Rózsa
A rózsa illata derűre váltja a búskomorságot. Enyhíti a szorongást.
Emelkedett hangulatot teremt. Erősen csökkenti a feszültséget. Segít
felszámolni a csalódottság érzését, a féltékenységet. Elhárítja az
érzelmi akadályokat, ezzel megnyitja az utat a boldogság előtt. Ösztönzi
és bátorítja a szerelmet.
Sáfrány (Saffron)
Kiegyensúlyozza az idegrendszert, ellazít. Segít megemészteni a múlt
kellemetlen tapasztalatait. Érzéki hatása is van. A hagyomány szerint a
szeretet és a termékenység fokozója.
Szantál (Sandalwood, Chandan)
A szantál illata lecsillapítja a felkavarodott érzelmeket. Nyugtatja a
testet és a lelket. Eloszlatja a nyomasztó élmények miatt keletkezett
feszültséget. Megfékezi az ingerlékenységet.
Használata nyitottá és megértővé tesz. Erősíti az eltökéltséget, és
világosabbá teszi a gondolkodási folyamatot. Feléleszti a szunnyadó
szellemiséget.
Tömjén
A tömjén illata erőt ad, hogy a megterhelő lelki szorongástól,
idegfeszültségtől és gondterheltségtől megszabaduljunk. Csökkenti a
lelki és szellemi kimerültséget. Segít az érzelmi sebek elviselésében, a
régmúlt terheinek elengedésében. Lassítja légzést, így lehiggadva
fölösleges izgatottságunk elmúlik. Koncentrálja és állandósítja a
figyelmet.
Vetiver
A vetiver illata erősíti a központi idegrendszert. Elcsitítja az
érzelmek háborgását, segít kilábalni a depresszióból. Megszünteti az
álmosságot és az álmatlanságot, megszünteti az idegeskedést. Csökkenti a
szorongást. Képes az érzelmileg kimerült emberbe lelket verni. Az
érzelmekről a gondolatokra és a cselekvésre tereli a figyelmet.
Olvass tovább:
https://fenysziv.webnode.hu/fustolok/
Füstölőtörténet
Ősidőktől kezdve az ember megszámlálhatatlan illattal találkozott,
melyek közül sokat rendkívül kedvel, másokat nemkívánatosnak tekint és
igyekszik elnyomni ezeket gyakran más, kedvelt illatokkal.
A szagokra és illatokra gondolva fel sem merül bennünk, hogy egy
misztikus utazás részeseivé tehetnek bennünket. Miért van az, hogy az
illatokra koránt sincs annyi megkülönböztető szavunk, mint mondjuk a színekre?
Az illatok tulajdonképpen apró részecskék sokaságából állnak, és még azt sem tudjuk pontosan, hogyan érzékeljük őket.
A füstölők az egész világon a vallásos és mágikus szertartások szerves
részét képezték és képezik a mai napig. A régiek hittek abban, hogy
bizonyos illatok vonzzák a jó, illetve taszítják a rossz szellemeket.
Füstölőt nem csak azért égettek, hogy Isteneiknek szentelt helyet
megtisztítsák, hanem azért is, hogy az égő áldozatok átható szagát
elnyomják.
Ősi hiedelem az is, hogy a füstölő felemelkedő füstje felviszi a
könyörgést az égbe, az istenekhez. Ugyanez a hiedelem kapcsolódik az
amerikai indián törzsek között ismert békepipa szertartáshoz.
Az indián békepipa szertartás füstölő-égető rituálénak számít, mivel a
dohányba gyakran kevertek különféle növényeket. Ezenkívül a füstölő
segít megteremteni az elmélyült meditációhoz vagy az ájtatos imához
leginkább megfelelő légkört.
A füstölőként fordított kínai xiang szó valójában "illatot" jelent. Az
első dokumentum arról, hogy Kínában füstölőt használtak a középkorból
származik, de nem kétséges, hogy a füstölő ismerete és használata több,
mint ezeresztendős múlta tekint vissza.
A Tang-dinasztia idején már léteztek úgynevezett "füstölő-órák". A
füstölők egyenletes égése tette lehetővé, hogy az időméréshez is
hasznosíthassák. Időegységük az 1 ke (14 perc és 24 mp) volt.
Ez a hagyomány olyannyira tartotta magát, hogy a XVI. században
készített mechanikus órákat is a füstölőre megszabott időegységek
alapján kezdték készíteni.
A füstölő használata a buddhizmus térhódításával Indiából jutott el
nemcsak Kínába, hanem Nepálba, Tibetbe, Mongóliába, Srí Lankára,
Burmába, Koreába, Japánba stb.
Mondhatjuk, hogy minden ország közül talán Kínában a legnagyobb a
füstölőfogyasztás. Régtől fogva a természetfeletti erőkkel való
érintkezés eszközének tekintették nemcsak a buddhisták, de a taoisták és
konfuciánusok is.
Az égő füstölőpálcákkal való gesztikuláció jelenti a
kapcsolatteremtést, a füstjük jelzi az isteneknek, ősöknek, hogy a
számukra felajánlott ételáldozat elkészül a számukra. A hagyományos
szertartások, rituálék elengedhetetlen kellékeként használják esküvő,
temetés stb. alkalmával, de olykor minden különösebb jelentős nélkül,
csak magáért az illatért gyújtanak füstölőt.
Különböző formájú és nagyságú füstölőket ismerünk, a 10 cm körüli
pálcikáktól kezdve az 5 méter magas, fatörzs nagyságúakig. Vannak rúd és
spirál alakúak, körkörösek, díszesek és egyszerűek, mártottak,
csavartak, sodrottak, pálcások és pálca nélküliek.
A füstölőkészítéshez a szantálfa szolgáltatja a legközkedveltebb
alapanyagot, de szinte minden létező kellemes illatot, aromát képesek
előállítani.
A kínai füstölők közül is kettőt különösen nagy becsben tartanak, ezek
az úgynevezett "két híres márka": a Xiangzang elmaradhatatlan kelléke a
kínai újévi ünnepeknek és a buddhista füstölőáldozatoknak; a Dunhuang a
híres buddhista
barlangtemplomokról kapta a nevét, a gyógyító Buddhára utalva. A
füstölők egy fajtáját nem illatáért és spirituális jelentősége miatt
kedvelik, ezt "szúnyog füstölő"-nek is hívják (wenzixiang), melynek
füstje hatásosan riasztja el a szúnyogokat, moszkitókat, legyeket és
molyokat.
Az illatok meghatározhatják hangulatunkat, közérzetünket. A keleti
emberek évezredekkel ezelőtt felfedezték a füstölők jótékony hatását:
kellemes illatuk mellett egészségvédő és nyugtató hatással is
rendelkeznek. Tiszta gyógynövényekből, virágolajokból és fűszerekből
készülnek.
A füstölők szerepe a keleti kultúrában meghatározó: vallási
szertartások, temetések, sőt ma már a mindennapok elengedhetetlen
kelléke. A buddhista vallással a füstölők alkalmazása elterjedt egész
Ázsiában. Napjainkban a füstölő egyre nagyobb teret hódít Európában is.
Jótékony hatását a modern tudományok is igazolták.
A füstölő használata
Egy szál füstölőt tartsunk pár másodpercig láng fölé, amíg a vége
parázslani nem kezd, majd fújjuk el a lángot. A pálcás füstölőt szúrjuk
földbe, gyurmába, a lehulló hamu felfogásáról gondoskodjunk.
India
India napjainkban a füstölőgyártás egyik központja: a füstölőpaszták
készítéséhez ében-, teak- és szantálfát, pézsmát, sáfrányt, mirhát és
egyéb fűszereket használnak, ezekbe sodorják a bambuszpálcákat.
Kína
Kínában az istenekkel való érintkezés eszköze a füstölőpálcák égetése.
Ázsia országai közül talán itt a legnagyobb a füstölőfogyasztás. A kínai
füstölők a legjobb minőségűek Kelet-Ázsiában.
Japán
Japánban a teaceremóniához hasonlóan a füstölőpálcák használata is a
művészet egy része. A tömjén égetése az ünnepélyes szertartás része:
áldozat Buddhának és az isteneknek. Japánban külön művészet fejlődött ki
azokra az illatokra épülve, melyek természetes anyagok hevítésekor
szabadulnak fel.
A nyugaton kevéssé ismert koh-do, melyet gyakran füstölőszertartásnak
fordítanak, valójában az első művészeti forma, amit a gésáknak oktattak,
ezt követte a teaceremónia, a költészet, majd a hangszeres művészet.
A parfümöktől eltérően, a füstölő illata olyannyira finom és kifinomult
lehet, hogy a kínaiak a szaglás szó helyett a hallgatás (venxiang)
szóval írták le azt, amikor valaki meggyújtott egy füstölőt, és
illatában gyönyörködött. Ez a kifejezés a japán nyelvben is
meghonosodott.
A füstölőceremónia körül különféle iskolák alakultak. Ezek a két
alapítóra, Sino Szosinra és Szandzsonisi Szanetakára vezették vissza
eredetüket, akik gondosan kidolgozták az illatok értékelésének és
azonosításának kifinomult módszereit.
Az Oie Iskola, melyet Szandzsonisi Szanetaka alapított, költői
szellemből építkező, udvari játékokat magában foglaló gyakorlatokból
állt. Sino Szosin Sino Iskolája pedig harcos stílust képviselt, melyben a
hangsúly a szigorú szabályokon és a szellemi képzésen volt.
A témáról írt korabeli művek rendkívül óvatosan tárgyalják az illatok
elegyítését is magában foglaló művészet fortélyait, mivel a mesterek nem
szívesen tárták fel titkaikat; csak gondosan kiválasztott
tanítványaikra bízták, és szavakban adták tovább.
Az egyik legismertebb és legnépszerűbb formája a koh-nak a pálcika,
mely nem tartalmaz bambusz szálat, ezért illata finomabb, füstje
halványabb a megszokottnál. A legkülönfélébb alkalmakkor teheti
színesebbé életünket, akár egy csésze kiváló japán zöld tea, a bancsa
kortyolgatása közben.
Tibet
A tibeti füstölő nagyon sok fajta gyógynövényből készül. Míg az indiai,
kínai füstölők alapanyaga általában 3-4 fajta gyógynövény, a tibeti
füstölők többsége akár 25 fajta gyógynövényt is tartalmazhat. A tibeti
füstölőt rúd alakúra sodorják, pálca nélkül.
A füstölök kultúrája
A keleti kultúrákban évezredek óta használják a legkülönfélébb
füstölőszereket, amelyek közül elsősorban az indiai, a kínai az utóbbi
időkben pedig a tibeti és japán füstölők ismertebbek az európai ember
számára. A füstölőt, mint praktikus gyakorlati segédeszközt, elsősorban
időegységek mérésére használták: kínai állami hivatalokban, az
írástudók, hivatalnokok munkaterületein, a földművelésben az
öntözőrendszerek szabályozásánál, továbbá a vallási szertartásoknál.
A hinduista, buddhista, taoista, konfucionista templomokban
"tömjénáldozat" bemutatásánál volt fontos szerepe, s így van ez
napjainkban is. Megjegyzendő érdekesség, hogy a kereszténység is
használja a különféle füstölőszereket, tömjéneket, de nem a
vallásalapítás kezdeteitől, mivel a füstölőt akkoriban még tiltott
dologként tartották számon. A bálványimádás eszközeként, a sátán
játékszereként kezelték, s csak később változott meg felőle a
gondolkodásuk. A füstölő-használat jellegzetesen keleti, elsősorban
délkelet-ázsiai, távol-keleti szokás. A buddhista kolostorokban, egyes
harcművészeti iskolákban még ma is füstölőt gyújtanak a meditáció, a
gyakorlatozás kezdetén, s a füstölő parazsának ellobbanása jelenti a
tevékenység végét.
A füstölők alkalmazásának legkorábbi időszakában illatos virágokat,
gyógynövényeket, illatos fakérget, s azok keverékeit égették, s csak
később alakultak ki a ma ismert füstölőformák, mint pl. a gyantával kúp
alakúra gyúrt, esetleg anélkül préselt és a bambuszszál köré tapasztott
típusok. A füstölők által kibocsátott füstgomolyagoknak, illatoknak
jelentős szerepük van a szellemi elmélyülés különféle formáinak és
mélységeinek megvalósításában. A füst gomolygása, szétáramlása, felfelé
kúszó csíkja az elvont gondolkodásban, a szimbolizmusban nagy
jelentőségű, ugyanis bizonyos dolgok, vagy lények sorsának alakulása, az
egyes tevékenységek sikere, vagy kudarca azokból kikövetkeztethető,
megérezhető a régi idők tanítói szerint. A múlt mágusai, papjai, de
napjaink szerzetesei is alkalmazzák a füst áramlásának megfigyelését
jövendőmondásra, egyes történések végeredményeinek meghatározására.
A füstölő illata már a régi időkben is felhasznált volt a tradicionális
orvoslásban, legfőképpen pedig a lélekgyógyászatban, pontosabban
azokban az esetekben, amikor az egyes testi és szervi betegségeket a
lélek, a pszichikum, az elme befolyásolásán keresztül kísérelték
gyógykezelni. Ezekben az esetekben nem is a betegség gyógyításával,
hanem inkább a felbomlott lelki, tudati harmónia helyreállításán
keresztül próbálták meg elérni a kívánt hatást. Mint az sokak számára
ismeretes, a szervezet, az egyén fizikai aspektusa igen érzékenyen
reagál a lelket érintő változásokra, akár negatív, akár pozitív
hatásokra.
A nagy bánat - de a túlzott öröm is - esetenként testi, szervi
változásokat, betegségeket, sérüléseket idézhet elő. A tradicionális
gyógyász ilyen esetekben - a szervi sérülés kezelése mellett - leginkább
a pszichikumot célozza meg tevékenységével, hogy az abban létrejött
zavart megszüntesse. Ennek a módszernek az egyik lehetősége az illatok
alkalmazása, amelyeket esetenként a füstölő segítségével továbbítunk. A
mai modern természetgyógyászatban ún. "aromaterápia" és
"virágillat-terápia" néven ismert és egyre szélesebb körben alkalmazott
módszerek a múltban a távol-keleti kultúrákban rendszeresen használt
gyógyászati tevékenységként szerepeltek.
A múlt orvosai, tanítói, tudós szerzetesei megfigyelték, hogy mind az
emberekre, mind pedig az állatokra különféle hatásokat, befolyásokat
gyakorolnak egyes növények, fák, bokrok, virágok illatai, s ezeket az
ismereteket rendszerezve kialakították az illatokkal történő gyógyítás
módszereit. A hagyományos kínai gyógyászatban "moxibustio" néven ismert
ún. égetéses, melegítéses gyógymód fő eszköze is egyfajta füstölő,
pontosabban egy füstölő rúd, amit több esetben fekete ürömből gyúrnak
szivar alakúra. Az ilyen füstölőrúddal a megadott akupunktúrás pontra
gyakorolnak melegítő hatást, s eközben a füstölőrúd illata is beszivárog
a testbe. Más esetben a pontba beszúrt tűt melegítik vele úgy, hogy
arra ráerősítik.
A kínai "dunhuang" füstölőt a híres buddhista barlangtemplomokról
nevezték el, "Gyógyító Buddha" személyére utalva. Ezt az egészség
megőrzéséért égetik. A kórházakban baktériumölő és szagtalanító
hatásáért használják, különösen a megfázásos, járványos időszakokban.
A "feitian" füstölőt a tudósok és művészek használják Kínában, ihletük
fokozására. Elnevezésében a füstölő lehulló hamujának "repülő égi
tündéreket" idéző látványára utalnak.
A "xiangzang" füstölő a vallási és ünnepi szertartásokon, a kínai újévi
fesztiválon és a buddhista tömjénáldozatokkor használatos.
Elkészítésének titka több mint száz évvel ezelőtt került ki Tibetből.
Indiában szinte mindenhol és minden időben füstölők illatát lehet
érezni, nem csupán a templomokban, de az utcákon is. Egy utazó szerint
ez India jellegzetes szaga. A hagyományok szerint a füstölőket
virágolajokból, fűszerekből, gyógynövényekből keverik és ún. "mártásos"
technikával készítik, többnyire az egyes műhelyek titkosan kezelt
receptjei szerint. Az ilyen füstölők illata a szobákban kellemes légkört
varázsol, a bútorokból és függönyökből kiviszi a dohszagot és a
cigarettafüstöt. Egyes fajták elriasztják a szúnyogokat és legyeket, míg
mások a szexuális együttléthez biztosítanak intim légkört, s megint
mások pedig a szellemi elmélyülést segítik elő, segítik az
összpontosítást, megnyugtatják az idegeket, erősítik a tudatalatti
érzékenységét.
Úgy tartják, hogy a világ legfinomabb és legtisztább gyógynövényei
Vietnamban találhatóak, ezért több műhely az onnan beszerzett anyagokból
készíti füstölőit.
A füstölők használatának nagy jelentősége és kultúrája van Japánban is.
A legjobb minőségű füstölőkészítményeket a japán Shoyeido és Nippon
Kodo állítja elő. Japánban külön művészet fejlődött ki azokra az
illatokra épülve, amelyek különleges aromafák hevítésekor szabadulnak
fel. A nyugaton kevésbé ismert "koh-do", amelyet gyakran
füstölőszertartásnak fordítanak, valójában az első művészeti forma,
amelyet a "gésák"-nak oktattak. Ezt követte a teaszertartás, a
költészet, a virágrendezés majd a hangszeres művészet gyakorlata. A
parfümöktől eltérően egyes füstölők illata annyira finom és kifinomult
lehet, hogy a kínaiak a szaglás szó helyett a hallgatás (wenxiang)
szóval írták le, amikor valaki meggyújtott egy füstölőt és illatát
élvezte.
Ez a kifejezés a japán nyelvben is meghonosodott. A harcosok és a nemes
urak gyakran gyűltek össze, hogy élvezetüket leljék az illatok
harmóniájában. A füstölőkészítményeket nagy becsben tartották és nagy
hangsúlyt helyeztek birtoklásukra. Japán egyedülálló, illatokból
építkező művészete, a füstölőszertartás köré különféle iskolák
alakultak, melyek a két alapítóra vezetik vissza eredetüket, akik
gondosan kidolgozták az illatok értékelésének és azonosításának
kifinomult módszereit.
Az "Oie" iskola, amelyet Sandjonishi Sanetaka, a költészetben is jártas
tudós alapított, költői szellemből építkező, udvari játékokat is
magában foglaló gyakorlatokból állt. A császár katonai tanácsadójának,
"Shino Soshin"-nak "Shino" nevezetű iskolája pedig harcos stílust
képviselt, amelyben a hangsúly a szigorú szabályokon és szellemi
gyakorlatokon volt. A témákról írt korabeli művek rendkívül óvatosan
tárgyalják az illatok elegyítését is magában foglaló művészet
fortélyait, mivel a mesterek nem szívesen fedték fel titkaikat. Azokat
csak gondosan kiválasztott tanítványaik számára, szóban és gyakorlatban
adták tovább.
Az egyik legnépszerűbb és legismertebb formája a "koh"-nak, a
füstölőnek a pálcika, amely nem tartalmaz bambuszszálat, ezért illata
finomabb, füstje pedig halványabb a megszokottnál. A gondosan
kiválogatott természetes alapanyagok művészi elegyítése teszi a
füstölőket egyedülállóvá és különlegessé. A különféle
illat-összeállítások különleges aromafák, fagyanták, ritka fakérgek,
egzotikus fűszerek, gyógynövények és virágok keverékéből jönnek létre.
A füstölőket használatuk célján túl több más szempontból is
megkülönböztetik, pl. hogy tartalmaz-e középen bambuszszálat, vagy sem.
Ez utóbbiaknak általában lágyabb és finomabb az illatuk, míg az
előbbieknek erőteljesebb, aktívabb. A füstölőhasználat során mindenkinek
saját személyisége, aktuális pszichikai- és fizikai állapotához mérten
kell megválasztania a megfelelő típust. Használatukat nem szabad
túlzásba vinni, mert káros is lehet a zárt térben állandóan füstölőt
lélegezni.
Egyes esetekben átmeneti, vagy állandó allergiát is kiválthatnak
bizonyos típusok, legfőképpen abban az esetben, ha nem az eredeti
gyártmányokat, hanem a hamisított, vagy gyárilag tucatszámra,
műaromákból készített termékeket vásárolunk meg. Ez utóbbiaktól
ajánlatos minden körülmények közt tartózkodni, s mindig az ismert,
eredeti készítményeket beszerezni, még abban az esetben is, ha azok
valamivel drágábbak. Ha nem így teszünk, annak idővel egészségünk látja
kárát. Terhesség, epilepszia, szoptatás alatt, valamint egyes
asztmatikus betegségek esetén óvatosan kezelendők a füstölőszerek,
legfőképpen azok számára, akik nem ismerik a növények szervezetre
gyakorolt hatásait.
Az ilyen esetekben ajánlatos kikérni hozzáértő szakember tanácsát,
ügyelve arra is, hogy csak hivatalos szervezetnél bejegyzett, s
lehetőleg orvos-természetgyógyász véleményét tekintsük mérvadónak, ne
pedig a lépten-nyomon felbukkanó mágusok, boszorkányok, önjelölt
csodadoktorok zagyvaságaira hallgassunk, mert az ilyenek tevékenységéből
több súlyos betegség, de halál is származott már.
A füstölőkhöz alkalmazott növények pl. a szegfűszeg, eukaliptusz,
fahéj, mentha, szantál, fenyő, szerecsendió, pacsuli-bokor, mirha,
aloéfa, stb.
A füstölőt körültekintően kell használnunk azért is, mert megfelelő
körültekintés hiányában tüzet okozhat. A legjobb a lyukacsos fém-, vagy
üvegbúra alatti füstölés. Megfelelő az is, ha virágcserépbe homokot
teszünk, s a füstölőszárat abba szúrjuk, s az egészet egy fémtálcára
helyezzük. A füstölő közelében, mellette és fölötte ne legyen éghető
dolog. Ne tegyük szobanövények földjébe sem, mert megégeti a növény
leveleit, akkor is, ha nem ér hozzá, csak távolabbról - főként alulról
fölfelé - melegíti. Gyerekszobában felügyelet nélkül tragédiát is
okozhat, mint láttuk azt néhány hónapja a televízióban.
Mindenesetre, amellett, hogy a füstölőhasználatnak is - mint minden
egyéb másnak - megvan a maga veszélyessége, megfelelő módon kezelve,
mindennapjaink kellemes és hasznos eszközeként mindenki számára
javasolni tudom rendszeres alkalmazását.
Füstölők illatainak hatásai :
Égerfa (Agarwood)
Élénkítő, kissé fanyar illattát sokan kedvelik. Szellemi fáradtság
esetén kitisztítja a gondolatokat. Egyensúlyt teremt a test
energia-központjai között.
Olaját a nagyon öreg, korhadt fának a vízgőz-desztillációjából nyerik.
Bergamot
A bergamot illata felvidítja és frissíti a lelket. Eloszlatja a
félelmet és az aggodalmaskodást, mérsékli a szorongást. Elsimítja az
érzelmek hullámzását. Még az idegösszeomlás szélén álló embert is
megnyugtatja. Örömérzetet vált ki és boldogsággal tölt el. Alkalmas az
önbizalom helyreállítására.
Eukaliptusz
Élénkít és felfrissíti az embert. Még a lustaságot is segít legyőzni.
Vezetés közben is alkalmazhatjuk fáradtság ellen. Növeli a szellemi
befogadóképességet és a koncentrációt.
Érzelmi túlterheltség esetén segít visszaállítani a lelki egyensúlyt. Veszekedés után kitisztíthatjuk vele gondolatainkat.
Fahéj
Gondolatébresztő, erősíti az akaraterőt és az önuralmat. Inspirálóan
hat szellemi kimerültség, melankólia esetén. Afrodiziákum hírében áll,
mivel felébreszti a férfi szenvedélyét.
Ilang-ilang
Hatásos ellenszere az idegi eredetű feszültségeknek. Erőteljesen
csillapítja a haragot, a félelmet és a csalódottságot, miközben
előmozdítja a szeretet, a biztonság, a higgadt derű keletkezését
érzésvilágunkban. Tehát a pozitív érzelmekre és érzésekre ösztönöz.
Egyértelműen növeli az érzékiséget, és mély ellazultságot eredményez.
Indiai magnólia (Champa)
Édes átható illata afrodiziákumként hat. Növeli a női vonzerőt. Növeli a tisztánlátó képességet.
Ennek a magnóliák csoportjába tartozó cserjének sok vállfaja létezik Indiában.
Jázmin
A jázmin szinte minden idegállapotra jótékonyan hat. Oldja a
szorongást, a búskomorságot. Derűssé és magabiztossá tesz. Testi-lelki
lazítószer.
Felfűti az érzelmeket és oldja az érzéketlenséget. Érzéki illata képes
megteremteni a bizalom és a szeretet elragadtatott légkörét.
Kék lótusz (Blue Lotus)
A lótusz illata energiát, boldogságot és termékenységet nyújt.
Spirituálisan nagyon jelentős. Növeli a tisztaságot és az önzetlenséget,
odaadást, mivel kinyitja a szívcsakrát. Nyugtató, meditatív illat.
Levendula
Helyreállítja a lelki egyensúlyt. Eloszlatja a depressziót, a
félelmeket, segít az álmatlanság, a túlérzékenység, a mélabú, az
idegesség és a feszültségek felszámolásában. Erősíti az idegrendszert.
Lecsillapítja az elmét, lazít, és támogatja a testi-lelki jó közérzet fenntartását.
Magnólia
Harmóniát és békét teremt. Fokozza a női vonzerőt, és az önbecsülést. Növeli az akaraterőt.
Mirha (Myrrh)
A mirha illata kimozdít az egykedvűségből. Meghozza a
kezdeményezőkészséget, erővel tölt el. Előhívja a tisztánlátást, az
összpontosítási képességeket. Segít megfékezni az indulatokat, a haragot
és a túl szenvedélyes érzelmeket.
Pacsuli
Mérsékli a búskomorságot és a szorongást. Segít felépülni a nyomasztó
érzelmi vagy lelkiállapotokból. Csökkenti a szellemi fáradtságot. Elűzi
az egykedvűséget. Élénkítő illat, melynek érzéki hatása is jelentős.
Pézsma (Musk)
Enyhíti a pszichikai kimerültség okozta fáradtságot. Serkenti a
gondolkodást. Tonizáló, erősítő hatású. Önbizalmat és bátorságot ad.
Eredetileg a pézsmaszarvas mirigyeiből származott. Ma azonban Indiában a pézsmacserje nevű növényből állítják elő.
Rózsa
A rózsa illata derűre váltja a búskomorságot. Enyhíti a szorongást.
Emelkedett hangulatot teremt. Erősen csökkenti a feszültséget. Segít
felszámolni a csalódottság érzését, a féltékenységet. Elhárítja az
érzelmi akadályokat, ezzel megnyitja az utat a boldogság előtt. Ösztönzi
és bátorítja a szerelmet.
Sáfrány (Saffron)
Kiegyensúlyozza az idegrendszert, ellazít. Segít megemészteni a múlt
kellemetlen tapasztalatait. Érzéki hatása is van. A hagyomány szerint a
szeretet és a termékenység fokozója.
Szantál (Sandalwood, Chandan)
A szantál illata lecsillapítja a felkavarodott érzelmeket. Nyugtatja a
testet és a lelket. Eloszlatja a nyomasztó élmények miatt keletkezett
feszültséget. Megfékezi az ingerlékenységet.
Használata nyitottá és megértővé tesz. Erősíti az eltökéltséget, és
világosabbá teszi a gondolkodási folyamatot. Feléleszti a szunnyadó
szellemiséget.
Tömjén
A tömjén illata erőt ad, hogy a megterhelő lelki szorongástól,
idegfeszültségtől és gondterheltségtől megszabaduljunk. Csökkenti a
lelki és szellemi kimerültséget. Segít az érzelmi sebek elviselésében, a
régmúlt terheinek elengedésében. Lassítja légzést, így lehiggadva
fölösleges izgatottságunk elmúlik. Koncentrálja és állandósítja a
figyelmet.
Vetiver
A vetiver illata erősíti a központi idegrendszert. Elcsitítja az
érzelmek háborgását, segít kilábalni a depresszióból. Megszünteti az
álmosságot és az álmatlanságot, megszünteti az idegeskedést. Csökkenti a
szorongást. Képes az érzelmileg kimerült emberbe lelket verni. Az
érzelmekről a gondolatokra és a cselekvésre tereli a figyelmet.
Olvass tovább:
https://fenysziv.webnode.hu/fustolok/Füstölőtörténet
Ősidőktől kezdve az ember megszámlálhatatlan illattal találkozott, melyek közül sokat rendkívül kedvel, másokat nemkívánatosnak tekint és igyekszik elnyomni ezeket gyakran más, kedvelt illatokkal.
A szagokra és illatokra gondolva fel sem merül bennünk, hogy egy misztikus utazás részeseivé tehetnek bennünket. Miért van az, hogy az illatokra koránt sincs annyi megkülönböztető szavunk, mint mondjuk a színekre?
Az illatok tulajdonképpen apró részecskék sokaságából állnak, és még azt sem tudjuk pontosan, hogyan érzékeljük őket.
A füstölők az egész világon a
vallásos és
mágikus szertartások szerves részét képezték és képezik a mai napig. A régiek hittek abban, hogy bizonyos illatok vonzzák a jó, illetve taszítják a rossz szellemeket. Füstölőt nem csak azért égettek, hogy Isteneiknek szentelt helyet megtisztítsák, hanem azért is, hogy az égő áldozatok átható szagát elnyomják. Ősi hiedelem az is, hogy a füstölő felemelkedő füstje felviszi a könyörgést az égbe, az istenekhez.
Ugyanez a hiedelem kapcsolódik az amerikai indián törzsek között ismert
békepipa szertartáshoz.
Az indián békepipa szertartás füstölő-égető rituálénak számít, mivel a dohányba gyakran kevertek különféle növényeket. Ezenkívül a füstölő segít megteremteni az elmélyült meditációhoz vagy az ájtatos imához leginkább megfelelő légkört.
A füstölőként fordított kínai
xiang szó valójában "
illatot" jelent. Az első dokumentum arról, hogy Kínában füstölőt használtak a középkorból származik, de nem kétséges, hogy a füstölő ismerete és használata több, mint ezeresztendős múlta tekint vissza.
A Tang-dinasztia idején már léteztek úgynevezett "
füstölő-órák". A füstölők egyenletes égése tette lehetővé, hogy az időméréshez is hasznosíthassák. Időegységük az 1 ke (14 perc és 24 mp) volt. Ez a hagyomány olyannyira tartotta magát, hogy a XVI. században készített mechanikus órákat is a füstölőre megszabott időegységek alapján kezdték készíteni.
A füstölő használata a buddhizmus térhódításával Indiából jutott el nemcsak Kínába, hanem Nepálba, Tibetbe, Mongóliába, Srí Lankára, Burmába, Koreába, Japánba stb.
Mondhatjuk, hogy minden ország közül talán
Kínában a legnagyobb a füstölőfogyasztás. Régtől fogva a természetfeletti erőkkel való érintkezés eszközének tekintették nemcsak a buddhisták, de a taoisták és konfuciánusok is. Az égő füstölőpálcákkal való gesztikuláció jelenti a kapcsolatteremtést, a füstjük jelzi az isteneknek, ősöknek, hogy a számukra felajánlott ételáldozat elkészül a számukra. A hagyományos szertartások, rituálék elengedhetetlen kellékeként használják esküvő, temetés stb. alkalmával, de olykor minden különösebb jelentős nélkül, csak magáért az illatért gyújtanak füstölőt.
Különböző formájú és nagyságú füstölőket ismerünk, a 10 cm körüli pálcikáktól kezdve az 5 méter magas, fatörzs nagyságúakig. Vannak rúd és spirál alakúak, körkörösek, díszesek és egyszerűek, mártottak, csavartak, sodrottak,
pálcások és
pálca nélküliek.
A füstölőkészítéshez a
szantálfa szolgáltatja a legközkedveltebb alapanyagot, de szinte minden létező kellemes illatot, aromát képesek előállítani.
A kínai füstölők közül is kettőt különösen nagy becsben tartanak, ezek az úgynevezett "két híres márka": a
Xiangzang elmaradhatatlan kelléke a kínai újévi ünnepeknek és a buddhista füstölőáldozatoknak; a
Dunhuang a híres buddhista barlangtemplomokról kapta a nevét, a gyógyító Buddhára utalva.
A füstölők egy fajtáját nem illatáért és spirituális jelentősége miatt kedvelik, ezt "
szúnyog füstölő"-nek is hívják (
wenzixiang), melynek füstje hatásosan riasztja el a szúnyogokat, moszkitókat, legyeket és molyokat.
Az illatok meghatározhatják hangulatunkat, közérzetünket. A keleti emberek évezredekkel ezelőtt felfedezték a füstölők jótékony hatását: kellemes illatuk mellett egészségvédő és nyugtató hatással is rendelkeznek. Tiszta gyógynövényekből, virágolajokból és fűszerekből készülnek.
A füstölők szerepe a keleti kultúrában meghatározó: vallási szertartások, temetések, sőt ma már a mindennapok elengedhetetlen kelléke. A buddhista vallással a füstölők alkalmazása elterjedt egész Ázsiában. Napjainkban a füstölő egyre nagyobb teret hódít Európában is. Jótékony hatását a modern tudományok is igazolták.
A füstölő használata
Egy szál füstölőt tartsunk pár másodpercig láng fölé, amíg a vége parázslani nem kezd, majd fújjuk el a lángot. A pálcás füstölőt szúrjuk földbe, gyurmába, a lehulló hamu felfogásáról gondoskodjunk.
India
Nnapjainkban a füstölőgyártás egyik központja: a füstölőpaszták készítéséhez ében-, teak- és szantálfát, pézsmát, sáfrányt, mirhát és egyéb fűszereket használnak, ezekbe sodorják a bambuszpálcákat.
Kína
Kínában az istenekkel való érintkezés eszköze a füstölőpálcák égetése. Ázsia országai közül talán itt a legnagyobb a füstölőfogyasztás. A kínai füstölők a legjobb minőségűek Kelet-Ázsiában.
Japán
A teaceremóniához hasonlóan a füstölőpálcák használata is a művészet egy része. A tömjén égetése az ünnepélyes szertartás része: áldozat Buddhának és az isteneknek. Japánban külön művészet fejlődött ki azokra az illatokra épülve, melyek természetes anyagok hevítésekor szabadulnak fel.
A nyugaton kevéssé ismert
koh-do, melyet gyakran
füstölőszertartásnak fordítanak, valójában az első művészeti forma, amit a gésáknak oktattak, ezt követte a teaceremónia, a költészet, majd a hangszeres művészet.
A parfümöktől eltérően, a füstölő illata olyannyira finom és kifinomult lehet, hogy a kínaiak a szaglás szó helyett a hallgatás (venxiang) szóval írták le azt, amikor valaki meggyújtott egy füstölőt, és illatában gyönyörködött. Ez a kifejezés a japán nyelvben is meghonosodott.
A füstölőceremónia körül
különféle iskolák alakultak. Ezek a két alapítóra, Sino Szosinra és Szandzsonisi Szanetakára vezették vissza eredetüket, akik gondosan kidolgozták az illatok értékelésének és azonosításának kifinomult módszereit.
Az Oie Iskola, melyet Szandzsonisi Szanetaka alapított, költői szellemből építkező, udvari játékokat magában foglaló gyakorlatokból állt. Sino Szosin Sino Iskolája pedig harcos stílust képviselt, melyben a hangsúly a szigorú szabályokon és a szellemi képzésen volt.
A témáról írt korabeli művek rendkívül óvatosan tárgyalják az illatok elegyítését is magában foglaló művészet fortélyait, mivel a mesterek nem szívesen tárták fel titkaikat; csak gondosan kiválasztott tanítványaikra bízták, és szavakban adták tovább.
Az egyik legismertebb és legnépszerűbb formája a koh-nak a pálcika, mely nem tartalmaz bambusz szálat, ezért illata finomabb, füstje halványabb a megszokottnál. A legkülönfélébb alkalmakkor teheti színesebbé életünket, akár egy csésze kiváló japán zöld tea, a bancsa kortyolgatása közben.
Tibet
A tibeti füstölő nagyon sok fajta gyógynövényből készül. Míg az indiai, kínai füstölők alapanyaga általában 3-4 fajta gyógynövény, a tibeti füstölők többsége akár 25 fajta gyógynövényt is tartalmazhat. A tibeti füstölőt rúd alakúra sodorják, pálca nélkül.
A füstölök kultúrája
A keleti kultúrákban évezredek óta használják a legkülönfélébb füstölőszereket, amelyek közül elsősorban az indiai, a kínai az utóbbi időkben pedig a tibeti és japán füstölők ismertebbek az európai ember számára.
A füstölőt, mint praktikus gyakorlati segédeszközt, elsősorban időegységek mérésére használták: kínai állami hivatalokban, az írástudók, hivatalnokok munkaterületein, a földművelésben az öntözőrendszerek szabályozásánál, továbbá a vallási szertartásoknál.
A hinduista, buddhista, taoista, konfucionista templomokban "
tömjénáldozat" bemutatásánál volt fontos szerepe, s így van ez napjainkban is. Megjegyzendő érdekesség, hogy a kereszténység is használja a különféle füstölőszereket, tömjéneket, de nem a vallásalapítás kezdeteitől, mivel a füstölőt akkoriban még tiltott dologként tartották számon. A bálványimádás eszközeként, a sátán játékszereként kezelték, s csak később változott meg felőle a gondolkodásuk. A füstölő-használat jellegzetesen keleti, elsősorban délkelet-ázsiai, távol-keleti szokás. A buddhista kolostorokban, egyes harcművészeti iskolákban még ma is füstölőt gyújtanak a meditáció, a gyakorlatozás kezdetén, s a füstölő parazsának ellobbanása jelenti a tevékenység végét.
A füstölők alkalmazásának legkorábbi időszakában illatos virágokat, gyógynövényeket, illatos fakérget, s azok keverékeit égették, s csak később alakultak ki a ma ismert füstölőformák, mint pl. a gyantával kúp alakúra gyúrt, esetleg anélkül préselt és a bambuszszál köré tapasztott típusok. A füstölők által kibocsátott füstgomolyagoknak, illatoknak jelentős szerepük van a szellemi elmélyülés különféle formáinak és mélységeinek megvalósításában. A füst gomolygása, szétáramlása, felfelé kúszó csíkja az elvont gondolkodásban, a szimbolizmusban nagy jelentőségű, ugyanis bizonyos dolgok, vagy lények sorsának alakulása, az egyes tevékenységek sikere, vagy kudarca azokból kikövetkeztethető, megérezhető a régi idők tanítói szerint. A múlt mágusai, papjai, de napjaink szerzetesei is alkalmazzák a füst áramlásának megfigyelését jövendőmondásra, egyes történések végeredményeinek meghatározására.
A füstölő illatát már a régi időkben is
felhasználták a tradicionális orvoslásban, legfőképpen pedig a
lélekgyógyászatban, pontosabban azokban az esetekben, amikor az egyes testi és szervi betegségeket a lélek, a pszichikum, az elme befolyásolásán keresztül kísérelték gyógykezelni. Ezekben az esetekben nem is a betegség gyógyításával, hanem inkább a felbomlott lelki, tudati harmónia helyreállításán keresztül próbálták meg elérni a kívánt hatást. Mint az sokak számára ismeretes, a szervezet, az egyén fizikai aspektusa igen érzékenyen reagál a lelket érintő változásokra, akár negatív, akár pozitív hatásokra.
A nagy bánat - de a túlzott öröm is - esetenként testi, szervi változásokat, betegségeket, sérüléseket idézhet elő. A tradicionális gyógyász ilyen esetekben - a szervi sérülés kezelése mellett - leginkább a pszichikumot célozza meg tevékenységével, hogy az abban létrejött zavart megszüntesse. Ennek a módszernek az egyik lehetősége az illatok alkalmazása, amelyeket esetenként a füstölő segítségével továbbítunk. A mai modern természetgyógyászatban ún. "aromaterápia" és "virágillat-terápia" néven ismert és egyre szélesebb körben alkalmazott módszerek a múltban a távol-keleti kultúrákban rendszeresen használt gyógyászati tevékenységként szerepeltek.
A múlt orvosai, tanítói, tudós szerzetesei megfigyelték, hogy mind az emberekre, mind pedig az állatokra különféle hatásokat, befolyásokat gyakorolnak egyes növények, fák, bokrok, virágok illatai, s ezeket az ismereteket rendszerezve kialakították az
illatokkal történő gyógyítás módszereit. A hagyományos kínai gyógyászatban "
moxibustio" néven ismert ún. égetéses, melegítéses gyógymód fő eszköze is egyfajta füstölő, pontosabban egy füstölő rúd, amit több esetben fekete ürömből gyúrnak szivar alakúra. Az ilyen füstölőrúddal a megadott akupunktúrás pontra gyakorolnak melegítő hatást, s eközben a füstölőrúd illata is beszivárog a testbe. Más esetben a pontba beszúrt tűt melegítik vele úgy, hogy arra ráerősítik.
A kínai "
dunhuang" füstölőt a híres
buddhista barlangtemplomokról nevezték el, "Gyógyító Buddha" személyére utalva.
Ezt az egészség megőrzéséért égetik. A kórházakban baktériumölő és szagtalanító hatásáért használják, különösen a megfázásos, járványos időszakokban.
A "
feitian" füstölőt a
tudósok és művészek használják Kínában,
ihletük fokozására. Elnevezésében a füstölő lehulló hamujának "repülő égi tündéreket" idéző látványára utalnak.
A "
xiangzang" füstölő a
vallási és ünnepi szertartásokon, a kínai újévi fesztiválon és a buddhista tömjénáldozatokkor használatos. Elkészítésének titka több mint száz évvel ezelőtt került ki Tibetből.
Indiában szinte mindenhol és minden időben füstölők illatát lehet érezni, nem csupán a templomokban, de az utcákon is. Egy utazó szerint ez India jellegzetes szaga. A hagyományok szerint a füstölőket virágolajokból, fűszerekből, gyógynövényekből keverik és ún. "mártásos" technikával készítik, többnyire az egyes műhelyek titkosan kezelt receptjei szerint. Az ilyen füstölők illata a szobákban kellemes légkört varázsol, a bútorokból és függönyökből kiviszi a dohszagot és a cigarettafüstöt. Egyes fajták elriasztják a szúnyogokat és legyeket, míg mások a szexuális együttléthez biztosítanak intim légkört, s megint mások pedig a szellemi elmélyülést segítik elő, segítik az összpontosítást, megnyugtatják az idegeket, erősítik a tudatalatti érzékenységét.
Úgy tartják, hogy a világ legfinomabb és legtisztább gyógynövényei
Vietnamban találhatóak, ezért több műhely az onnan beszerzett anyagokból készíti füstölőit.
A füstölők használatának nagy jelentősége és kultúrája van
Japánban is. A legjobb minőségű füstölőkészítményeket a japán Shoyeido és Nippon Kodo állítja elő. Japánban külön művészet fejlődött ki azokra az illatokra épülve, amelyek különleges aromafák hevítésekor szabadulnak fel. A nyugaton kevésbé ismert "koh-do", amelyet gyakran füstölőszertartásnak fordítanak, valójában az első művészeti forma, amelyet a "gésák"-nak oktattak. Ezt követte a teaszertartás, a költészet, a virágrendezés majd a hangszeres művészet gyakorlata. A parfümöktől eltérően egyes füstölők illata annyira finom és kifinomult lehet, hogy a kínaiak a szaglás szó helyett a hallgatás (wenxiang) szóval írták le, amikor valaki meggyújtott egy füstölőt és illatát élvezte.
Ez a kifejezés a japán nyelvben is meghonosodott. A harcosok és a nemes urak gyakran gyűltek össze, hogy élvezetüket leljék az illatok harmóniájában. A füstölőkészítményeket nagy becsben tartották és nagy hangsúlyt helyeztek birtoklásukra. Japán egyedülálló, illatokból építkező művészete, a
füstölőszertartás köré különféle iskolák alakultak, melyek a két alapítóra vezetik vissza eredetüket, akik gondosan kidolgozták az illatok értékelésének és azonosításának kifinomult módszereit.
Az "
Oie"
iskola, amelyet Sandjonishi Sanetaka, a költészetben is jártas tudós alapított, költői szellemből építkező, udvari játékokat is magában foglaló gyakorlatokból állt. A császár katonai tanácsadójának, "Shino Soshin"-nak "
Shino" nevezetű iskolája pedig harcos stílust képviselt, amelyben a hangsúly a szigorú szabályokon és szellemi gyakorlatokon volt. A témákról írt korabeli művek rendkívül óvatosan tárgyalják az illatok elegyítését is magában foglaló művészet fortélyait, mivel a mesterek nem szívesen fedték fel titkaikat. Azokat csak gondosan kiválasztott tanítványaik számára, szóban és gyakorlatban adták tovább.
Az egyik legnépszerűbb és legismertebb formája a "koh"-nak, a füstölőnek a pálcika, amely nem tartalmaz bambuszszálat, ezért illata finomabb, füstje pedig halványabb a megszokottnál. A gondosan kiválogatott természetes alapanyagok művészi elegyítése teszi a füstölőket egyedülállóvá és különlegessé. A különféle illat-összeállítások különleges aromafák, fagyanták, ritka fakérgek, egzotikus fűszerek, gyógynövények és virágok keverékéből jönnek létre.
A füstölőket használatuk célján túl több más szempontból is megkülönböztetik, pl. hogy tartalmaz-e középen bambuszszálat, vagy sem. Ez utóbbiaknak általában lágyabb és finomabb az illatuk, míg az előbbieknek erőteljesebb, aktívabb. A füstölőhasználat során mindenkinek saját személyisége, aktuális pszichikai- és fizikai állapotához mérten kell megválasztania a megfelelő típust. Használatukat nem szabad túlzásba vinni, mert káros is lehet a zárt térben állandóan füstölőt lélegezni.
Egyes esetekben átmeneti, vagy állandó allergiát is kiválthatnak bizonyos típusok, legfőképpen abban az esetben,
ha nem az eredeti gyártmányokat, hanem a hamisított, vagy gyárilag tucatszámra, műaromákból készített termékeket
vásárolunk meg. Ez utóbbiaktól ajánlatos minden körülmények közt tartózkodni, s mindig az ismert, eredeti készítményeket beszerezni, még abban az esetben is, ha azok valamivel drágábbak. Ha nem így teszünk, annak idővel egészségünk látja kárát. Terhesség, epilepszia, szoptatás alatt, valamint egyes asztmatikus betegségek esetén óvatosan kezelendők a füstölőszerek, legfőképpen azok számára, akik nem ismerik a növények szervezetre gyakorolt hatásait. Az ilyen esetekben ajánlatos kikérni hozzáértő szakember tanácsát, ügyelve arra is, hogy csak hivatalos szervezetnél bejegyzett, s lehetőleg orvos-természetgyógyász véleményét tekintsük mérvadónak, ne pedig a lépten-nyomon felbukkanó mágusok, boszorkányok, önjelölt csodadoktorok zagyvaságaira hallgassunk, mert az ilyenek tevékenységéből több súlyos betegség, de halál is származott már.
A füstölőkhöz alkalmazott
növények: szegfűszeg, eukaliptusz, fahéj, menta, szantál, fenyő, szerecsendió, pacsuli-bokor, mirha, aloéfa, stb.
A
füstölőt körültekintően kell használnunk azért is, mert megfelelő körültekintés hiányában
tüzet okozhat. A legjobb a lyukacsos fém-, vagy üvegbúra alatti füstölés. Megfelelő az is, ha virágcserépbe homokot teszünk, s a füstölőszárat abba szúrjuk, s az egészet egy fémtálcára helyezzük. A füstölő közelében, mellette és fölötte ne legyen éghető dolog. Ne tegyük szobanövények földjébe sem, mert megégeti a növény leveleit, akkor is, ha nem ér hozzá, csak távolabbról - főként alulról fölfelé - melegíti.
Füstölők illatainak hatásai:
Égerfa (Agarwood)
Élénkítő, kissé fanyar illattát sokan kedvelik. Szellemi fáradtság esetén kitisztítja a gondolatokat. Egyensúlyt teremt a test energia-központjai között.
Olaját a nagyon öreg, korhadt fának a vízgőz-desztillációjából nyerik.
Bergamot
A bergamot illata felvidítja és frissíti a lelket. Eloszlatja a félelmet és az aggodalmaskodást, mérsékli a szorongást. Elsimítja az érzelmek hullámzását. Még az idegösszeomlás szélén álló embert is megnyugtatja. Örömérzetet vált ki és boldogsággal tölt el. Alkalmas az önbizalom helyreállítására.
Eukaliptusz
Élénkít és felfrissíti az embert. Még a lustaságot is segít legyőzni. Vezetés közben is alkalmazhatjuk fáradtság ellen. Növeli a szellemi befogadóképességet és a koncentrációt.
Érzelmi túlterheltség esetén segít visszaállítani a lelki egyensúlyt. Veszekedés után kitisztíthatjuk vele gondolatainkat.
Fahéj
Gondolatébresztő, erősíti az akaraterőt és az önuralmat. Inspirálóan hat szellemi kimerültség, melankólia esetén. Afrodiziákum hírében áll, mivel felébreszti a férfi szenvedélyét.
Ilang-ilang
Hatásos ellenszere az idegi eredetű feszültségeknek. Erőteljesen csillapítja a haragot, a félelmet és a csalódottságot, miközben előmozdítja a szeretet, a biztonság, a higgadt derű keletkezését érzésvilágunkban. Tehát a pozitív érzelmekre és érzésekre ösztönöz. Egyértelműen növeli az érzékiséget, és mély ellazultságot eredményez.
Indiai magnólia (Champa)
Édes átható illata afrodiziákumként hat. Növeli a női vonzerőt. Növeli a tisztánlátó képességet.
Ennek a magnóliák csoportjába tartozó cserjének sok vállfaja létezik Indiában.
Jázmin
A jázmin szinte minden idegállapotra jótékonyan hat. Oldja a szorongást, a búskomorságot. Derűssé és magabiztossá tesz. Testi-lelki lazítószer.
Felfűti az érzelmeket és oldja az érzéketlenséget. Érzéki illata képes megteremteni a bizalom és a szeretet elragadtatott légkörét.
Kék lótusz (Blue Lotus)
A lótusz illata energiát, boldogságot és termékenységet nyújt. Spirituálisan nagyon jelentős. Növeli a tisztaságot és az önzetlenséget, odaadást, mivel kinyitja a szívcsakrát. Nyugtató, meditatív illat.
Levendula
Helyreállítja a lelki egyensúlyt. Eloszlatja a depressziót, a félelmeket, segít az álmatlanság, a túlérzékenység, a mélabú, az idegesség és a feszültségek felszámolásában. Erősíti az idegrendszert.
Lecsillapítja az elmét, lazít, és támogatja a testi-lelki jó közérzet fenntartását.
Magnólia
Harmóniát és békét teremt. Fokozza a női vonzerőt, és az önbecsülést. Növeli az akaraterőt.
Mirha (Myrrh)
A mirha illata kimozdít az egykedvűségből. Meghozza a kezdeményezőkészséget, erővel tölt el. Előhívja a tisztánlátást, az összpontosítási képességeket. Segít megfékezni az indulatokat, a haragot és a túl szenvedélyes érzelmeket.
Pacsuli
Mérsékli a búskomorságot és a szorongást. Segít felépülni a nyomasztó érzelmi vagy lelkiállapotokból. Csökkenti a szellemi fáradtságot. Elűzi az egykedvűséget. Élénkítő illat, melynek érzéki hatása is jelentős.
Pézsma (Musk)
Enyhíti a pszichikai kimerültség okozta fáradtságot. Serkenti a gondolkodást. Tonizáló, erősítő hatású. Önbizalmat és bátorságot ad.
Eredetileg a pézsmaszarvas mirigyeiből származott. Ma azonban Indiában a pézsmacserje nevű növényből állítják elő.
Rózsa
A rózsa illata derűre váltja a búskomorságot. Enyhíti a szorongást. Emelkedett hangulatot teremt. Erősen csökkenti a feszültséget. Segít felszámolni a csalódottság érzését, a féltékenységet. Elhárítja az érzelmi akadályokat, ezzel megnyitja az utat a boldogság előtt. Ösztönzi és bátorítja a szerelmet.
Sáfrány (Saffron)
Kiegyensúlyozza az idegrendszert, ellazít. Segít megemészteni a múlt kellemetlen tapasztalatait. Érzéki hatása is van. A hagyomány szerint a szeretet és a termékenység fokozója.
Szantál (Sandalwood, Chandan)
A szantál illata lecsillapítja a felkavarodott érzelmeket. Nyugtatja a testet és a lelket. Eloszlatja a nyomasztó élmények miatt keletkezett feszültséget. Megfékezi az ingerlékenységet.
Használata nyitottá és megértővé tesz. Erősíti az eltökéltséget, és világosabbá teszi a gondolkodási folyamatot. Feléleszti a szunnyadó szellemiséget.
Tömjén
A tömjén illata erőt ad, hogy a megterhelő lelki szorongástól, idegfeszültségtől és gondterheltségtől megszabaduljunk. Csökkenti a lelki és szellemi kimerültséget. Segít az érzelmi sebek elviselésében, a régmúlt terheinek elengedésében. Lassítja légzést, így lehiggadva fölösleges izgatottságunk elmúlik. Koncentrálja és állandósítja a figyelmet.
Vetiver
A vetiver illata erősíti a központi idegrendszert. Elcsitítja az érzelmek háborgását, segít kilábalni a depresszióból. Megszünteti az álmosságot és az álmatlanságot, megszünteti az idegeskedést. Csökkenti a szorongást. Képes az érzelmileg kimerült emberbe lelket verni. Az érzelmekről a gondolatokra és a cselekvésre tereli a figyelmet.
