不灭 - Battle Through the Heavens 5 OST

 

Ebbe a dalba első hallásra beleszerettem. :)

Először egy kis magyarázat: általában neten a kínai donghua-k többféle bontásban vannak fent. Van egy olyan felbontás, ahogy a nyugatiak besorolják a részeket évadok szerint, és van egy a kínai eredeti szerint. No ez ennél is befigyel, mert amit linkelni fogok videó, ott azt írják, hogy a 3. évad zenéje. Myanimelist pedig azt írja, hogy ez már az 5. évad. Szóval... inkább a részek száma szerint jobb azonosítani, hogy éppen hol tart az adott történet. 

Ez a dal konkrétan a 155. részben hangzik el, ami kb egy hónapja volt. A dal címe: 不灭, Cao Yang (曹杨) énekli. Xiao Xuan karakterdala. Bár nem nézem a donghua-t, de pár sort leírok róla, és teszek ide plusz képet róla. A felső képen ő a szakállas pasi. 

Xiao Xuan a Xiao klán őse, és egykori vezetője volt. A Hun klán megtámadta és megölte, amikor Dou Di felé tartott. Testét a Mennyei Sírba vitték, hogy ott várjon egy olyan Xiao klán tagra, aki méltó arra, hogy örökölje a klán fennmaradt vérvonalát. Tűz képességgel rendelkezik. 1000 éven keresztül várakozott... Ezzel az infóval már teljesen jól lehet érteni a dalszöveget is. :) - azt kínaiból fordítottam, úgyhogy korántsem tökéletes -

Elpusztíthatatlan - Cao Yang


A szél nem csitul le. Kinek a lelkét zengi, 
mint lángoló tüzet. Felhők az égen 
magasan repülnek, kezemben láng izzik. 
Lépésről lépésre felfedezem a mennyeket. 
Megfogan a hatalmasság, távoli múltat idéz. 
Feladom önmagam a világosság 
és sötétség apokalipszise között. 
Inkább őrzöm a világot, még ha 
ezer évre is börtönbe vetnek.

Hatalmas pusztaság. A világ végén 
mindenhol csak a te árnyékod nyomát látom.
Hogy viszont lássalak annak olyan kicsi az
esélye, mintha csak egy porszem lenne.
A fénysugár áttör. Felnézek, és ráébredek, 
hogy időközben legenda lett belőled. 
Nincs vége a látomásnak. 
Egy pillanat alatt a hevességed 
lángra lobbantja a szenvedélyem. 
Halhatatlan, el nem múló. 
A por leülepszik. De én a tüzed által élek.
A szívemben is forróság ébred.

A szél nem csitul le. Kinek a lelkét zengi, 
mint lángoló tüzet. Felhők az égen 
magasan repülnek, kezemben láng izzik. 
Lépésről lépésre felfedezem a mennyeket. 
Megfogan a hatalmasság, távoli múltat idéz. 
Feladom önmagam a világosság 
és sötétség apokalipszise között. 
Inkább őrzöm a világot, még ha 
ezer évre is börtönbe vetnek.

Hatalmas pusztaság. A világ végén 
mindenhol csak a te árnyékod nyomát látom.
Hogy viszont lássalak annak olyan kicsi az
esélye, mintha csak egy porszem lenne.
A fénysugár áttör. Felnézek, és ráébredek, 
hogy időközben legenda lett belőled. 
Nincs vége a látomásnak. 
Egy pillanat alatt a hevességed 
lángra lobbantja a szenvedélyem. 
Halhatatlan, el nem múló. 
A por leülepszik. De én a tüzed által élek.
A szívemben is forróság ébred.

A régi emlékek sosem halnak meg.
Félelem nélkül zuhanok az idő tengerébe.
A megmaradt álmok nem 
tűntek el, védik a lángokat.
Amíg a körforgás fennmarad,
az égbolton átragyog a fény.
Hosszú éjszakákon át kitartok,
mert ígéretet tettem rá.
Az idő a mennyek alatt is előre halad.
Az időjárás felébreszti a csendet.
A por lehull, mardossa a 
tőled szerzett, fájó sebeimet.
Az égen mindenütt csillagok.
A fényük soha nem alszik ki.