Egy régebbi sorozat betétdala került elém. Igazából nem is a dal miatt hozom, hanem a szövege miatt, mert az szerintem csoda szép. :) Ez anno a Cambrian Period egyik OST-je volt.
Maszk - Neo Huo
Egyedül sétálok a végtelen éjszakában.
Minden út egyszerűen eltűnik a szemem elől.
Az általam viselt álarc mögé rejtem a
törött mosolyokat, amiket nem tudok helyrehozni,
a szabadságot, amit nem tudok megtartani,
miközben zuhanok, és nincs hová mennem.
Az egész világom lassan eltűnik,
elmerül a csendes áramlat alatt.
Csak egy halványkék árnyék maradt,
mélyen odabent, amit egykor ismertem.
Míg meg nem jelentél, és szét
nem zúztad minden rejtett félelmemet.
Felébresztetted a lelkem mélyén
lévő követ, ami már túl régóta pihent.
Ezen az üres úton túl sokáig jártam,
amikor a szerelmet kerestem.
Nem fordulhatok vissza, ha a kezedet fogom.
Együtt szembe szállhatunk a sötétséggel.
Túl sokáig maradtam ezen a magányos úton.
Most, hogy rád találtam, nem engedhetlek el.
A tomboló hullámok között rohanunk,
a szabadság nevében harcolva,
csak így találjuk meg a közös utunk.
Az egész világom a mélybe süllyedt,
elveszett az óceán áramlatában.
Csak egy halványkék árnyék maradt,
mélyen belül, ami téged hívott.
Amikor megérkeztél, eltörted a láncot,
újra láthatóvá vált az arcom,
amit a fájdalom mögé rejtettem.
Felébresztetted a csendet a lelkemben,
és a követ átváltoztattad.
Ezen az üres úton túl sokáig jártam,
amikor a szerelmet kerestem.
Nem fordulhatok vissza, ha a kezedet fogom.
Együtt szembe szállhatunk a sötétséggel.
Túl sokáig maradtam ezen a magányos úton.
Most, hogy rád találtam, nem engedhetlek el.
A tomboló hullámok között rohanunk,
a szabadság nevében harcolva,
csak így találjuk meg a közös utunk.
Elbukhatom, jöhetnek viharok,
fel fogok emelkedni, talpra állok.
Ha itt vagy, nem vagyok egyedül,
végre megtaláltam az otthonom.
Ezen az üres úton túl sokáig jártam,
amikor a szerelmet kerestem.
Nem fordulhatok vissza, ha a kezedet fogom.
Együtt szembe szállhatunk a sötétséggel.
Túl sokáig maradtam ezen a magányos úton.
Most, hogy rád találtam, nem engedhetlek el.
A tomboló hullámok között rohanunk,
a szabadság nevében harcolva,
csak így találjuk meg a közös utunk.
