A HUA JAI SILA betétdalát hoztam, ami elég népszerű volt, és még jelenleg is az magyar körökben.
A fordítóját van szerencsém ismerni, szóval ezt a dalfordítást most Nanatinak ajánlom. :)
Nem tudom, mióta érzem azt, hogy
senkit nem vagyok képes szeretni.
Az életemben...
Csak te vagy velem. Egy halvány emlékkép...
Te vagy a múlt, ami örökre a szívembe égett.
Ma újra találkoztunk, ahogy kinyújtottad karod.
És a szép idők emléke egyszerre visszatért.
Ez nem a gyengeség jele, mint máskor.
De nem számít semmi most...
Bármennyire is akarod, hogy szeresselek,
el kell engednem a kezed.
Nem hagyom, hogy sírj, és bajod essen!
Egy napon még visszajövök,
mert a szívem érted dobog.
Bármennyire is hiányzol, annál inkább
a szívem mélyére kell rejtenem.
Nem hagyom, hogy észrevegyék,
a szívem még mindig nem áll készen.
Nem hajlandó elfelejteni a múltat,
elraktározta azt a sok fájdalmat.
Ma újra találkoztunk, ahogy kinyújtottad karod.
És a szép idők emléke egyszerre visszatért.
Ez nem a gyengeség jele, mint máskor.
De nem számít semmi most...
Bármennyire is akarod, hogy szeresselek,
el kell engednem a kezed.
Nem hagyom, hogy sírj, és bajod essen!
Egy napon még visszajövök,
mert a szívem érted dobog.
Az idők lehet változnak, de a szívem nem fog sosem.
Bármennyire is akarod, hogy szeresselek,
el kell engednem a kezed.
Nem hagyom, hogy sírj, és bajod essen!
Egy napon még visszajövök,
mert a szívem érted dobog.