A Fangs of Fortune egyik betétdalát kérésre lefordítottam. Egyébként nem találkoztatok volna itt a blogon vele, mert a dal nekem nem annyira jött be.
Yuanzhou ifjúsága - Neo Hou
Egy csónak hánykolódik Mennyek és a Föld között.
A szív megízleli a keserűt, majd az édeset.
Nem lehet elválasztani az éjt a nappaltól.
Az álmok határán valaki vágyakozik.
Egy suttogás nem tudja visszahozni a múltat.
A világ sóhajába szeretet és gyűlölet keveredik.
Az évek tele vannak sérelmekkel és kegyelemmel.
A nyári kabóca éneke, és a téli hó tovább pihen.
Nincs vakmerő gondolat, nincs remény az örökkévalóságra.
Ki látta az ifjakat fényes ruhában, lovon vágtatni?
Lépésenként a múltat el kell feledni.
A Nap sugarai a világon mindent legyőznek.
Megjelensz az álmaimban.
A virág a tenyeremben örökké változó,
mint az ujjaim között átcsorgó homok.
Újra küszködve, nincs
vége a keserűség tengerének.
A tavaszi szél megkérdezi tőle,
milyen bánat színezi fehérre haját?
Egy lámpa, a tűz, egy holdsarló,
egy fogadalom, ami élet-halálra szól.
Könnyes szemmel, búcsú nélkül távoztál.
Egy égető borral teli szívnek nem kell a
hótól érintetlen, zöld selymet kölcsönkérni.
Egy hónap múlva újra látjuk a lenyugvó Napot.
Egy csónak hánykolódik Mennyek és a Föld között.
A szív megízleli a keserűt, majd az édeset.
Nem lehet elválasztani az éjt a nappaltól.
Az álmok határán valaki vágyakozik.
Egy suttogás nem tudja visszahozni a múltat.
Ki látta az ifjakat fényes ruhában, lovon vágtatni?
Tántorogva lépdelek, mégsem firtatom a holnapot.
A Nap sugarai a világon mindent legyőznek.
Megjelensz előttem.
Ki hiányolja a szenvedés szakadékánál őrködő ifjakat?
Hangosan kiáltanak, hogy a világ meghallja.
A sors kegyetlen adóssága pótolható jóakarattal.
A szél messzire visz, és a távoli csónak eléri a partot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése