2025. július 11., péntek

再逍遥 - Lars Huang

  


 

Ez a dal a The Legend of Sword and Fairy rpg játék 30. jubileuma alkalmából született. Jelenleg a 7. rész a legfrissebb. A képek ebből vannak, amit megosztok. 

 


A játékból létezik sorozat. A kettes és hetes részen kívül mindegyiket feldolgozták. A régebbiek Chinese Paladin címen jöttek ki. Az első és harmadik Hu Ge nevéhez fűződik, és még az "ős" kínai fantasy sorozatok legismertebb darabjai. A dalról annyit, hogy tök jó a zenéje, és a szövege olyan igazi wuxia klasszikusokat idéz. :) 

 

 

 

 Újra szabadon vándorolni - Huang Zihongfan


Az égbolt határtalan erővel hullámzik.
Ahogy járok az úton, a fény csak növekszik...

Egy korty, hogy az áradatot felduzzasszuk.
Még egy, hogy eltűnjön a Nap és a Hold.
Az ifjúság mindig olyan, mint egy álom,
mint a növekvő és a fogyó Hold.
Ma újra megfogadom azokat az
ígéreteket, amit érkezésemkor tettem.
A szerelmet nem lehet eltörölni.
Még akkor sem, ha nem 
számolom az előző életeket.

Meglovagolom a szelet, előhúzom a kardom, 
és kezembe veszem a sorsom.
Hadd vándoroljak a halandó 
világban, ahogy kedvem tartja!
Hogy legyőzzem a gonoszt, égen és földön.
Ha az élet csak egy álom,
hadd kezdjük újra előző életünk!
Ki meri kezébe venni a sorsát?
Ki lesz közülünk halhatatlan?

A szél feltámad, és én vándorolok a régi földön.
Bár halántékom őszül, szívem még a régi.
Karddal, borral keresem az igazságot, a bosszút.
Még mindig szabadon kóborlok, ahogy eddig.

Meglovagolom a szelet, előhúzom a kardom, 
és kezembe veszem a sorsom.
Hadd vándoroljak a halandó 
világban, ahogy kedvem tartja!
Hogy legyőzzem a gonoszt, égen és földön.
Ha az élet csak egy álom,
hadd kezdjük újra előző életünk!
Ki meri kezébe venni a sorsát?
Ki lesz közülünk halhatatlan?

A szél feltámad, és én vándorolok a régi földön.
Bár halántékom őszül, szívem még a régi.
Karddal, borral keresem az igazságot, a bosszút.
Még mindig szabadon kóborlok, ahogy eddig.

Kardomon az égig szállok.
A felhőkön túl is harcolok.
Tornyokat zárok be, 
démonokat igázok le.
Fagy és hó borítja hajam,
lelkem mégis az égig ér.
Jeges pengén repülök 
a pusztaság felett.

Szeretni annyi, mint elviselni.
Gyűlölni annyi, mint elfordulni.
A szépség elhalványul,
de a szerelem ezt tudja.
Egyetlen álom örökre véget érhet,
de fényt hozhat minden földre.

A szél feltámad, és én vándorolok a régi földön.
Bár halántékom őszül, szívem még a régi.
Karddal, borral keresem az igazságot, a bosszút.
Még mindig szabadon kóborlok, ahogy eddig.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése