狂瀾 - Lars Huang

 

 

Több dala is elém került, mivel a mostanában kiadott kínai sorozatoknál viszonylag sok OST-t énekelt. Legalább vagy hárommal találkoztam. Nem a legújabbat hoztam, ez a Fated Hearts szép zenéje. A legújabbat is megemlítem itt, az Luo Yunxi új sorozatának egyik zenéje.  

 

 

Lars Huang-ról (黄子弘凡/Huang Zi Hong Fan) annyit érdemes tudni, hogy sok kínai sorozat betétdalt énekelt már, és kb bérelt helye van a mindenféle kínai zenés szórakoztató műsorokban. Rengetegben szerepelt eddig, de nem csodálom, mert neki is nagyon jó hangja van, bel canto énekes. Amikor ezt olvastam róla, akkor ugrott be, hogy persze... ő a kínai operaénekes kedvencemmel együtt énekelt a Super Vocal c. 2018-as zenés vetélkedőben. Szóval anno őt is láttam, hallgattam. Ott fedeztem fel magamnak Ayunga-t is. 

 

 

 

 

 Zúgó hullámok - Lars Huang


Szakítsd le a lenyugvó Napot, 
hogy a szívem legyen!
Hajlítsd meg az égboltot és a földet, 
hogy azok legyenek szárnyaim!
Ha a sors kegyetlen, akkor
ne hibáztass a vakmerőségemért!
Azt hittem az élet magával sodor, 
mint egy magányos vitorlát.
De olyan hirtelen találtam rád egy 
sikátorban, amit a harc füstje beburkolt,
mint ahogy egy kis virág a szememre hull.

Régen, mint egy fagyos kard, a fényben 
vándoroltam és átvágtam a csatatéren.
Soha nem számítottam rá, 
hogy valaki majd helyre tesz.
Akkor megállíthatatlan, éles penge voltam, 
most pedig beléd estem, szüntelen rád gondolok.

Meglepődve látom, hogy zúgnak a hullámok. 
Megolvasztják a fagyot, és elárasztják a szívem.
Ahogy a fény megcsillan a szemedben,
azt szeretem a legjobban.
Valóban úgy érzem, hogy minden megbocsátható, 
bár az ég hatalmas, és az út hosszú, te elkísérsz.
Akkor nem számítanak a nehézségek, 
és könnyes szemmel mondhatom, 
hogy az életem nem volt hiábavaló.

Szakítsd le a lenyugvó Napot, 
hogy a szívem legyen!
Hajlítsd meg az égboltot és a földet, 
hogy azok legyenek szárnyaim!
Ha a sors kegyetlen, akkor
ne hibáztass a vakmerőségemért!
Azt hittem az élet magával sodor, 
mint egy magányos vitorlát.
De olyan hirtelen találtam rád egy 
sikátorban, amit a harc füstje beburkolt,
mint ahogy egy kis virág a szememre hull.

Meglepődve látom, hogy zúgnak a hullámok. 
Megolvasztják a fagyot, és elárasztják a szívem.
Ahogy a fény megcsillan a szemedben,
azt szeretem a legjobban.
Valóban úgy érzem, hogy minden megbocsátható, 
bár az ég hatalmas, és az út hosszú, te elkísérsz.
Akkor nem számítanak a nehézségek, 
és könnyes szemmel mondhatom, 
hogy az életem nem volt hiábavaló.

Megdöbbentő rájönni, mit jelent a páratlan,
mi a vágyakozás, és mi az égető forróság.
Az út során szerzett sebek egy pillanat alatt 
a mosolyodnak köszönhetően átváltoznak, 
és szárnyakként terjednek minden irányba.
Érzem, hogy a szerelem mély és rendíthetetlen.
Milyen a holdfény, ami ennyire ragyogóvá tesz?
Szorosan fogom a kezed, őrzöm a benned 
szunnyadó rejtett szenvedélyt, amire vágyok.