The Island of Siliang OST: ending

 

 

A donghua gyönyörű vége főcímdala. 

 

 

 

 Első találkozás - Liu Meilin


Több ezer folyón és hegyen átkelsz,
egy pillantás alatt elrepül tízezer év.
A álom virágai olyanok, mint partra vetett hajók.
Mikor találkozunk, nem emlékszünk a múltunkra.
Milyen távoli szeretet köt össze,
hogy újra egy pár lehessünk?
A keleti szél is megtorpan a hosszú út előtt.

A sors szálai összefonódnak,
nem hajlandóak elengedni a másikat.
A sok hála, és harag nem törölheti ki egymást.
A világot járva, nagyon nehéz úgy találkozni
valakivel, hogy az egy életre szóló legyen.
Mikor a vállunk gyengéden egymáshoz ér,
akkor sem zavarlak, hadd szenderegjél!
Hiába őrködik a Hold az égen, a mély szürkeségben.

A régmúlt időkben a Hold elrejtőzött a hosszú éjjeleken.
Ki gondolta volna, hogy a múlt elszáll, mint a füst?
Ébren vagyok az álmokban, és az álmatlan éjszakákon.
Mikor találkozunk, nem emlékszünk a múltunkra.
Milyen távoli szeretet köt össze,
hogy újra egy pár lehessünk?
Olyan közel vagyunk, de mégis
távolabb, mint a világ két vége.

Álmomban hosszasan mosolyogtam,
hogy min, az előttem is titok még.
Évek teltek el a búcsúnk óta.
A világot járva, nagyon nehéz úgy találkozni
valakivel, hogy az egy életre szóló legyen.
Gyűlölök elválni, de muszáj megtenni.
Nem tudok elbúcsúzni... Hadd szóljanak legalább
ezek a sorok az emlékekről, rólad, és rólam!

A sors szálai összefonódnak,
nem hajlandóak elengedni a másikat.
A sok hála, és harag nem törölheti ki egymást.
Az idő és tér teljes káoszban.
Egymáshoz tartozunk minden
alkalommal, mikor találkozunk.
Gyűlölök elválni, de muszáj megtenni.
Nem tudok elbúcsúzni...
Az a szomorú végzet: annak ellenére, hogy
az érzéseink mélyek, a sorsunk sekélyes.