无途 - Li Chang Chao

 

 

Ezt a dalt már régóta kinéztem, most végre lefordítottam. Már több dal szerepel itt a blogon a Lost Tomb Reboot c. sorozatból. Akiről a dal szól az az egyik főszereplője a történtnek, a Vashármas tagja, Zhang Qi Ling, azaz Kisfőnök (mikor a regényfolyamot elkezdték megfilmesíteni én fordítottam le az első évadot, és nálam így szerepelt a neve a fordításban). Ebben a sorozatban Huang Jun Jie játssza a karaktert. - sorozatonként más-más színészek vannak -

A sorozatból összevágott videóval, nem a teljes verzió: 

Az egész dal, annak aki lementené: 

 

Nincs útirány - Li Chang Chao


Hó a hegy tetején. Köd lebeg a tenger felett.
A Góbi sivatag szelei még mindig fújnak.
A vadon virágzik, mint régen.
Az idő száműzöttjeként legendák kísérnek.
Nem hiszem, hogy valaha is veszíteni fogok.
Arra vezet az út... Úgy teszek,
mintha tudnám, honnan jöttem...
A felhők a túloldalon lebegnek.
Átmászunk a sziklák fölött.
Álmodva vagy ébren, reggel vagy este.
Ki kit fog kihúzni a csávából?
Nem kérdezem, nem várom, nem foglalkoztat.

Qi Ling visszanéz a tűzből, a bőrét
ezernyi sors tetoválása borítja.
A tenger és a szél táplálja magányomat 10 évig.
A határtalan tó partjánál elmosódik az idő tükörképe.
Az istenek és a vadállatok lelkükben
kölcsönhatásba lépnek egymással.
A múlt soha többé nem lesz ugyanaz.

A terhet tovább cipelem, nem bírom letenni.
A dicsőség és a végzet utolérhetetlen.
A mulandóság mindent tönkretesz.
Ki mer ártatlanságot feltételezni?
Élet, halál, szerencsétlenség és boldogság...
Visszaszámlálás az örök csendben.
Nem tudom elengedni, nem tudok maradni sem.

Qi Ling visszanéz a tűzből, a bőrét
ezernyi sors tetoválása borítja.
A tenger és a szél táplálja magányomat 10 évig.
A határtalan tó partjánál elmosódik az idő tükörképe.
Az istenek és a vadállatok lelkükben
kölcsönhatásba lépnek egymással.
A múlt soha többé nem lesz ugyanaz.

Az életben találkozunk, és tartozunk egymásnak.
Miért tétovázunk a veszélyes hegyeken folyókon?
A tenyerünkről csöpögő vér keveredik
a könnyeinkkel, és testünk melegével.
A szél és az eső kitisztította a világot,
csend van és pislákolnak a fények.
Te még mindig itt vagy, egy lépést sem hátrálsz.
Nincs szükség arra, hogy a múltat megidézzük.