LOST TOMB: Zhang Qiling téma dala - 音频怪物

 

Ha nem néztem volna utána a dalnak, most csupán annyit írnék, hogy fingom nincs ki énekli, mert valami Audio Monster a neve... és a most ősz elején vetített újabb Lost Tomb sztori, a Tibetan Sea Flower betétdala. 

 

 

DE... mivel a dal nekem egyből ahogy megszólalt, tudtam, ez korábbi Lost Tomb betétdal ezért elkezdtem keresgélni. Sőt, ez az a dal, amit anno nem tudtam lefordítani, mert nem volt hozzá angol felirat. Arra még most sem emlékszem, hogy az eredeti sorozat zenéje volt-e, vagy külön a regényfolyamhoz készült korábban... Mert közben kiderítettem ki az énekes. A 音频怪物 (Audio Monster) művésznév valójában Li Nan-t takarja, aki tradicionális kínai dalokat énekel, és szinkronszínész. Még a sorozat előtt, 2012-ben készült a regényből egy rádiódráma, amiben ő volt Pufi. 

 

 

 

不朽 kínaiul a dal címe. Ha fordítóba teszem, akkor halhatatlan jelentést dob ki... de találkoztam olyan angol fordítással, ami viszont el/kitörölhetetlen... Mivel a sztori tele van rejtélyekkel, és nagyon bonyolult, ezért lehet mindkét verzió. Ha viszont az előbbi, az kicsit spoiler. XD Mivel maga a dal az egyik főszereplőről szól a hármasból, Zhang Qiling-ről. 

 

 

 

Hogy miért olyan videóval teszem ki a dalt amiben Yang Yang van? Mert az első évadban ő volt Zhang Qiling. :) A dal szövegét pedig az fogja érteni, aki ismeri a Lost Tomb történetét. - vagy legalább látta az első évadot - 

 

 

 Halhatatlan/Eltörölhetetlen - Audio Monster

Hagyd az örökkévalóságnak,
hogy megrajzolja az alakod...
A felhők megálltak, szóval menj,
nézd át az időtlen írásokat!
Ezek a szavak világosak,
mégis homály fedi őket.
A szél feljegyzi ezt az
ismeretlenből indult kalandot.

Az elhalványuló horizont ott a lábad alatt.
Ha nem emlékszel ki vagy, hogy jutsz oda?
A hegyek fölött tomboló széltől fáj az arcom.
Láttam mi lesz a vége, de nem kaptam választ.

Zuhog az eső, és amíg a tűz
és a vér elcsendesül,
senki sem fog emlékezni rád.
A hó arra vár, hogy
eltemesse a néma titkokat.

Ne nyúlj a csontokon nyíló virágokhoz!
Hány kép foszlány villant fel abban a pillanatban?
Ne felejtsd a sötét éjben a néma sziklát!
A tétovázás és zavarodottság a felejtés ára.

Egy mosoly villan és elhalványul,
mint a lélegzetvétel, ahogy a Nap felkel,
és a Hold lenyugszik a szemed előtt.
Hány évszázadot utaztunk
létezésünk nyomai után kutatva?
Ki vagy te, aki a tükör másik felén áll?
Egy távoli idegen, mégis mindenki ismer,
egy megfejthetetlen rejtély.

Hagyd az örökkévalóságnak,
hogy megrajzolja az alakod!
Az a bizonyos tetoválás a megfelelő
pillanatban előbukkan a mellkason.
Hagyd, hogy az örökkévalóság vezesse
tekinteted, visszanézve a
hazugság és igazság ködén át!

Hagyd az örökkévalóságnak,
hogy megrajzolja az alakod!
Az a bizonyos tetoválás a megfelelő
pillanatban előbukkan a mellkason.
Hagyd, hogy az örökkévalóság vezesse
tekinteted, visszanézve a
hazugság és igazság ködén át!