Ha jól emlékszem ez volt az első dal, amit Liu Yu Ning-től hallottam. Azóta is szívesen hallgatok tőle dalokat, mert nagyon jó a hangja, és a dalok is szuperek. Anno ezzel a dallal fedezték fel, és utána kapott egyre több felkérést. Ez a Tomb of the Sea betétdala. A Lost Tomb történetéhez kapcsolódik a sorozat.
A sorozatból egy klippel:
Ez a verzió pedig azoknak, akik zeneként lementenék:
Borozgatás... - Liu Yu Ning
Pár kör a kis kancsókkal,
bőven eleget kaptam már tőled.
Különben is, hazudtam,
ma szétmegy a fejem, és ég a torkom.
Semmi sem történik, ha pihenünk,
és alszunk egyet otthon.
Aki a hálót szövi, úgyis az a
felelős azért, végül mi történik.
Egész ifjúkoromban a tengeri sírokban kalandoztam.
Csak egy visszhang hallatszik csupán:
Kit nevezünk hősnek?
Porral borítva, fáradt borzongás fut végig a gerincünkön.
Kifújjuk a maradék homokot a tüdőnkből.
Egy kicsit becsípve, összeroskadunk a földön.
Arrogáns kis csitri voltam fiatalkoromban.
Szellemekben, istenekben és
az emberekben sem hittem.
Aztán mindenféle áldás után,
most száműzetésben élek a világban.
Búcsúzom, majd találkozunk!
Visszautasítottam a kedves kérést, hogy maradjak.
Igazából... még most is látni akarlak.
A jó megjelenés, még fiatalon számít,
míg az ember komolytalan.
Északról egészen délig végigjártam a folyókat.
Makacs, vakmerő, és meggondolatlan voltam.
Visszanézve, minden csak a tengeri sírok körül forgott.
Egy fiatal attól nem lesz lelkes,
ha csak zsákutcába vezet az útja.
Ne számíts rá, senki sem visz majd haza!
Ártatlan, lelkes, kicsit olyan, mint én voltam.
Ahol káosz uralkodik, ott veszendőbe megy a kedvesség.
A fiatalok évről-évre majd megerősödnek.
Miért zavarja őket, hogy félnek, és megrettennek?
Én is ezen az úton jártam,
amíg a hajam színe őszbe nem fordult.
Az évtizedek hosszú sora alatt,
kísértettem a sorsot, de elfáradtam.
Csak újra látni akarlak.
Gyengéd, gazember, szenvedélyes, szívtelen...
Ez ma már csak emlék.
Harag, sírás, bánat, szenvedés...
Csak ez jut ezrek eszébe rólam.
Arrogáns kis csitri voltam fiatalkoromban.
Szellemekben, istenekben és
az emberekben sem hittem.
Aztán mindenféle áldás után,
most száműzetésben élek a világban.
Búcsúzom, majd találkozunk!
Visszautasítottam a kérést, hogy maradjak.
Igazából... még most is látni akarlak.
A fiatalok évről-évre majd megerősödnek.
Miért zavarja őket, hogy félnek, és megrettennek?
Én is ezen az úton jártam,
amíg a hajam színe őszbe nem fordult.
Az évtizedek hosszú sora alatt,
kísértettem a sorsot, de elfáradtam.
Csak újra látni akarlak.
Igazából... csak újra látni akarlak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése