Back to Sulan Bridge - Ayunga

 

Egy újabb online játékhoz kapcsolódó dalfordítást hoztam, ami ismét Ayunga nevéhez fűződik. Szokás szerint hozva a nagyszerű színvonalat. Ez egy vidámabb, pörgősebb nóta, mint a korábbi. A játék neve pedig: Revelation. 

 

 

 

 

 

Vissza a Sulan hídhoz - Ayunga


Azon az éven egy napon,
elhagytam Sulan városát.
Megígérted, utánam küldöd a Holdat.
Később arra gondoltam,
majd visszatérek hozzád.
Nem sejtve, hogy az út
több ezer kilométer hosszú.
Jöttek újra az esős, tavaszi napok.
Bort venni a régi utcában, és jól berúgni.
Egyedül bolyongva az úton,
hallom a zengő harangokat.
Hosszan üdvözölsz majd, mikor találkozunk?

Hűsítő szellő, ködös éjszaka,
megrészegülve az álmoktól.
Akkor azt mondták, hogy a fiatalok
féktelenné válnak ebben a hatalmas világban.
Ma már tisztában vagyok vele,
csak én vagyok az egyetlen különc.

Élénk történetek szólnak arról, ki volt,
aki Yunchui város minden szegletét bejárta.
Aztán elment, még az emléke is elveszett.
Ha visszatekintek, te is
ugyanakkor fordulsz majd felém?

Valahol a Sulan híd közelében,
egyedül eveznek a folyó közepén.
A tenger felé nézve, a tűzijáték
fénye elhalványul a hídon.
Valakinek az elmosódott
körvonala a múltba vész.
Az az éjszaka túlragyogta a halandó világot.
Talán valahol élvezted velem ugyanezt.
A tömeg nyüzsgése eloszlott.
Bár lökdösődtek, mégis olyan
egyedül éreztem magam.

Most, hogy már elmúlt, legyen belőle múlt.
Nincs szükség hazugságra.
Alábbhagy és növekszik, tagad de bevallja.
Aki visszafordul, csak hogy megtalálja,
az nem olyan őszinte, mint ifjú napjaiban.

A búcsú után, magasan és messze
repülve a fehér szárnyakkal,
hány emberrel találkozunk?
Milyen emberek ők?
Valószínűleg mindenkinek
megvan a saját véleménye.
Mégis egymásra nézünk a tömeg fölött,
van még mit megbeszélnünk.

Túl hosszú időt töltünk ezen a világon.
A különcök nélkül nem lehetne
meghatározni az átlagosat sem.
Búcsú nélkül nincs jó vég,
csak újra találkozni, és felejteni.
De ezúttal ketten vándorlunk
a fehér barack virágok között.
Nem fordulunk vissza olyan
gyorsan, mint a múltban.

Élénk történetek szólnak arról, ki volt,
aki Yunchui város minden szegletét bejárta.
Aztán elment, még az emléke is elveszett.
Ha visszatekintek, te is
ugyanakkor fordulsz majd felém?

A búcsú után, magasan és messze
repülve a fehér madáron,
hány emberrel találkozunk?
Milyen emberek ők?
Valószínűleg mindenkinek
megvan a saját véleménye.
Mégis egymásra nézünk a tömeg fölött,
van még mit megbeszélnünk.
A régi barátok messzire kerültek.
Az őszi szél egy magányos évtized szemtanúja.
Az esős éjszakákon ezen a világon,
kinek a nyergéhez kötnél lámpást?