Mostanában posztoltam pár különleges dalt, folytatom a sort. Ayunga-tól hoztam egy gyönyörű hangzású, és szövegű, mesebeli tájakon játszódó, különleges teremtmények kalandjait bemutató kínai online játék zenéjét. A játék neve: 古剑奇谭网络版/Swords of Legends Online.
Pár képet teszek a posztba a játékból, aki pedig kíváncsi rá, az a nevére rákeresve találhat temérdek dolgot róla. Youtube-on is vannak fent videók.
A felhők felett - Ayunga
Átvágva a zsákutcán,
hogy megtaláljam a határaimat
egyedül járok egy szabad úton,
ami az égbe vezet.
Az égi kapunál visszafordulok,
kíváncsi vagyok,
te itt vagy-e a közelemben, barátom?
Miért jöttél a fagyos, fehér kabátodban
búcsút inteni a ragyogó fények leple alatt?
Mint a sodródó hó az üvöltő szélben.
Miért tetted?
Kecsesen sétálsz felém a földi létből?
Ez a világ nyüzsög a lármás
és magasztos hangoktól.
Túl sok a lézengő felhő,
ami a szemet eltakarja.
Hagyd, hogy ifjú hitem
kicsinyenként eltűnjön végleg!
Abban a reményben, hogy a
szemtanúi éljenzésben törnek ki.
Süket fülekre találnak nálam a mennyei
rendeleteknél keményebb szabályok.
A túl nagy csend engem is elnémít.
Ki látott őszinte lelkeket az
emberek, és istenek birodalmában?
Csak bele akarok olvadni a tömegbe,
néhány üres, és hízelgő szóval.
Sárkányok a mély tengerben,
darvak a felhőkön túl.
Egyetlen kardcsapással felhasítom,
kitárul előttem a Föld és az Ég.
Még akkor is, ha egyedül maradok,
az igazságot keresem az úton.
Felemelve a fejem, még mindig azt látom,
a felhők szétnyílnak, hogy felfedjék a holdfényt.
Ez a világ nyüzsög a lármás
és magasztos hangoktól.
Túl sok a lézengő felhő,
ami a szemet eltakarja.
Az igaz szív kovácsolása
egy életre szóló munka.
A végén rám találsz,
kristálytisztán és ragyogva.
Nem lesz több olyan szigorú szabályunk,
mint a mennyei rendeletek.
A túl nagy csend engem is elnémít.
Amikor a hóvihar felragyog,
és a szél végre elül,
újra régi emlékek után kutatunk.
Bár a virágok elhervadnak,
a hegyek örökzölden tündökölnek,
a mindig élénk tavaszban.
A szándékom strófákba öntöm.
Gondolatok sora, és érzelmes dallamok.
Bármiről is szóljon a dalom,
engedd, hogy a búcsúd szabaddá tegyen!
Átvágva a zsákutcán,
hogy megtaláljam a határaimat
egyedül járok egy szabad úton,
ami az égbe vezet.
Az égi kapunál visszafordulok,
kíváncsi vagyok,
te itt vagy-e a közelemben, barátom?
Miért jöttél a fagyos, fehér kabátodban
búcsút inteni a ragyogó fények leple alatt?
Mint a sodródó hó az üvöltő szélben.
Miért tetted?
Kecsesen sétálsz felém a földi létből?
Ez a világ nyüzsög a lármás
és magasztos hangoktól.
Túl sok a lézengő felhő,
ami a szemet eltakarja.
Hagyd, hogy ifjú hitem
kicsinyenként eltűnjön végleg!
Abban a reményben, hogy a
szemtanúi éljenzésben törnek ki.
Süket fülekre találnak nálam a mennyei
rendeleteknél keményebb szabályok.
A túl nagy csend engem is elnémít.
Ki látott őszinte lelkeket az
emberek, és istenek birodalmában?
Csak bele akarok olvadni a tömegbe,
néhány üres, és hízelgő szóval.
Sárkányok a mély tengerben,
darvak a felhőkön túl.
Egyetlen kardcsapással felhasítom,
kitárul előttem a Föld és az Ég.
Még akkor is, ha egyedül maradok,
az igazságot keresem az úton.
Felemelve a fejem, még mindig azt látom,
a felhők szétnyílnak, hogy felfedjék a holdfényt.
Ez a világ nyüzsög a lármás
és magasztos hangoktól.
Túl sok a lézengő felhő,
ami a szemet eltakarja.
Az igaz szív kovácsolása
egy életre szóló munka.
A végén rám találsz,
kristálytisztán és ragyogva.
Nem lesz több olyan szigorú szabályunk,
mint a mennyei rendeletek.
A túl nagy csend engem is elnémít.
Amikor a hóvihar felragyog,
és a szél végre elül,
újra régi emlékek után kutatunk.
Bár a virágok elhervadnak,
a hegyek örökzölden tündökölnek,
a mindig élénk tavaszban.
A szándékom strófákba öntöm.
Gondolatok sora, és érzelmes dallamok.
Bármiről is szóljon a dalom,
engedd, hogy a búcsúd szabaddá tegyen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése