Egy lélekhez szóló dal. Eredetijét Lala Hsu énekli. Igazából először a Call Me By Fire 3 zenés műsorban hallottam. Azt a verziót is megosztom. Szerintem mindkettő nagyon fantasztikus.
Sétáló hal - Wang Silence
Írtam egy dalt, amit meghallgathatsz,
tisztelve a gyengébbik oldaladat.
Az emberek himnuszokat énekelnek a bátorságról.
De vajon szerethetem-e a szomorú szívedet?
Szeretem az érzéseidet, és a
maszkot amit magadra öltöttél.
Fájdalmas lehet levenni.
Megértelek, hogy úgy teszel, mintha
nem félnél, hangos nevetéssel leplezed.
Mindannyian olyanok vagyunk,
mint a szárazföldön sétáló halak.
Megtanulunk lélegezni,
elfogadjuk a magányt és a nyüzsgést.
Elviseljük a fájdalmat és haladunk előre.
Nem arra vágytál rég, hogy felnőtt légy?
Miért nem vagy boldog?
Valamikor sírunk, valamikor veszteség ér,
valamikor összeomlunk, valamikor üldöznek.
Minden játékot elfelejtünk,
felnőtt kagylóhéjra cseréljük.
Olyan szomorú, annyira vicces,
csak mész tovább, ahogy én is.
Ne hátrálj meg, hallgass rám!
Az emberek a csillogó oldalad szeretik.
Én jobban szeretem a borúsat,
az ügyetlenségedet, a hibáidat.
A hibákból tanulva építjük magunkat,
egymás hegeit felfedezve.
Ez így van jól, így van jól.
Szeretned kell a tökéletlen szívemet.
Fogadjunk meg valamit!
Nem számít, milyen káosz van a világban,
élvezzük együtt az életet!
Szeretnék írni egy dalt, hogy hallgasd meg.
Ami a ki nem mondott fura dolgainkról szól.
Csak szeretnék jogot formálni arra, hogy
sírjak érted ebben a féktelen évszázadban.
Mindannyian olyanok vagyunk,
mint a szárazföldön sétáló halak.
Megtanulunk lélegezni,
elfogadjuk a magányt és a nyüzsgést.
Elviseljük a fájdalmat és haladunk előre.
Nem arra vágytál rég, hogy felnőtt légy?
Miért nem vagy boldog?
Valamikor sírunk, valamikor veszteség ér,
valamikor összeomlunk, valamikor üldöznek.
Minden játékot elfelejtünk,
felnőtt kagylóhéjra cseréljük.
Olyan szomorú, annyira vicces,
csak mész tovább, ahogy én is.
Ne hátrálj meg, hallgass rám!
Az emberek a csillogó oldalad szeretik.
Én jobban szeretem a borúsat,
az ügyetlenségedet, a hibáidat.
A hibákból tanulva építjük magunkat,
egymás hegeit felfedezve.
Ez így van jól, így van jól.
Biztos szereted a fájdalmas arckifejezésemet.
Kérlek, kössünk egyezséget!
Nem számít, milyen káosz van a világban,
esküdjünk meg, hogy szívből cselekszünk!
Írtam egy dalt, amit meghallgathatsz,
tisztelve a gyengébbik oldaladat.
Az emberek himnuszokat énekelnek a bátorságról.
De vajon szerethetem-e a szomorú szívedet?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése