Ez a dal is egy ideje a kedvenceim között figyel. Sőt... van, hogy eszembe jut, és nem megy ki a fejemből. Elég egyedi a hangulata, és a zenéje, főleg ha az ember ismeri a történetet, és tudja, mihez kötni, illetve tudja azt is, hogy kikről szól. Egyébként is nagyon mély dolgokról szól, egészen természetes módon a sorozat (180° Longitude Passes Through Us), amihez írták. Nálam bekerült a legjobb thai dalok közé, és biztos örökös kedvenc lesz.
A határ, ami elválaszt minket - Pond Ponlawit
Húztam egy határvonalat,
ami elválaszt minket.
Megérdemeljük, hogy a
Nap mindig süssön ránk.
Méltók vagyunk mi is a Naphoz.
Perzselő glória vesz körül minket.
A sötét határ választ el
a néma éjszakán keresztül.
Itt vagyok, nem messze...
Rajzolj egy közös horizontot
ami összeköt minket!
Eljöhetsz hozzám...
Lehetek én az...?
Húztam egy határvonalat,
ami elválaszt minket.
Megérdemeljük, hogy a
Nap mindig süssön ránk.
Méltók vagyunk mi is a Naphoz.
Perzselő glória vesz körül minket.
A sötét határ választ el
a néma éjszakán keresztül.
Itt vagyok, nem messze...
Rajzolj egy közös horizontot
ami összeköt minket!
Eljöhetsz hozzám...
Lehetek én az...?
Hadd húzzam meg
újra ezt a vonalat!
Hadd olvadjon össze
a két látóhatár örökre!
De ha húzok egy határvonalat,
az el fog választani minket.
Nagyon távol leszünk egymástól.
Hadd húzzam meg
újra ezt a vonalat!
Hadd olvadjon össze
a két látóhatár örökre!
De ha húzok egy határvonalat,
az el fog választani minket.
Nagyon távol leszünk egymástól.
Az hogy lehetne jó?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése