Egy nagyon jó történetű donghua második opening-je ez a dal. A Perfect World eredetileg Chen Dong (辰东) regénye. A történet még folyamatban van, összesen 130 részes.
Az előadóról, Shin( 信 )-ről azt kell tudni, hogy egy tajvani pop-rock banda ( 信樂團 ) énekese volt 2007-ig. Az együttes az ő nevét viseli. Egyébként a banda zenéit szeretem, főleg a későbbi korszakukat, mikor már új énekesük volt. Egy dalfordítást linkelek tőlük: ITT
Sima zenés verzió:
A donghuából készült videóval:
Állhatatos lélek - Shin
A hosszú éjszakákon és nappalokon,
a hegyeken és tengereken keresztül...
Ki az, aki azt mondja, hogy a mocskos
sorsom csak bánatot hagyhat maga után?
A por leülepedik, megtöltve az óceánokat,
egy kicsiny kő is várhat a bimbók virágzására.
Ha a csontjaim elporladnak, még ott a lelkem.
Az ég és föld teremtése edzett,
és feltámadt a hitem a hamvaiból.
Nem félek a végzetes bánattól.
Miután összeraktam a valódi énem,
egy kemény, szívós személyként térek vissza.
Nem habozok porrá válni, és
hússal-vérrel kiirtani a jót és gonoszat.
Bízva abban, hogy erős lelkem nem törik meg.
Sétálok egyedül a vadonban, az égen is túl.
Nem számít mennyire térek le az útról,
bízok a féktelen természetemben.
Ha egy lehulló levél átvág hegyeken
és folyókon, és a csillagok óceánján,
egyedül akkor leszek boldog.
Virágok nyílnak a sziklaperemen,
a levegőben lógva, mégis tiszta fehérek.
Mi az amit ne lehetne megtenni,
miközben az ellenség figyel?
Az ég és Föld kohója a
halandó testem illatát árasztja,
szagolva szívós vérvonalamat.
Ne gondold, hogy te állsz mindenek fölött,
és tetteidtől majd megváltozom!
Az akadályokat leküzdve győzök,
vagy veszítek, és a napot zárva
eljön majd egy fényes másnap.
Teljes sötét ködben haladok előre.
Te vagy a fény, aki reményt ad,
és a hamvaiból feltámasztja a hitem.
Nem kell félni a lángoktól és a tengerektől.
Lelkem felébred a Nirvána közepette.
Nem habozok porrá válni, és
hússal-vérrel kiirtani a jót és gonoszat.
Bízva abban, hogy erős lelkem nem törik meg.
Sétálok egyedül a vadonban, az égen is túl.
Átgázolva az örökké hatalmas folyókon.
Ha a testem sérülések borítják,
akkor sem probléma számomra,
hogy megvárjam, amíg feltámad a szél.
Arra várva, hogy feltámad a szél...
nézem az évek múlását,
túl a ködfátyolon át.
Nem habozok porrá válni, és
hússal-vérrel kiirtani a jót és gonoszat.
Bízva abban, hogy erős lelkem nem törik meg.
Sétálok egyedül a vadonban, az égen is túl.
Nem számít mennyire térek le az útról,
bízok a féktelen természetemben.
Ha egy lehulló levél átvág hegyeken
és folyókon, és a csillagok óceánján,
egyedül akkor leszek boldog.
Nem habozok porrá válni, és
hússal-vérrel kiirtani a jót és gonoszat.
Bízva abban, hogy erős lelkem nem törik meg.
Sétálok egyedül a vadonban, az égen is túl.
Átgázolva az örökké hatalmas folyókon.
Ha a testem sérülések borítják,
akkor sem probléma számomra,
hogy megvárjam, amíg feltámad a szél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése